Már elkezdtem kimászni a pöcegödörből, de egyelőre még sehol nem tartok, csúszik a szar mindenfelé a kezem alatt, csak a szándék van meg.

A gyerek kezelhetetlen, mondjuk én már nem lepődöm meg semmin, legalábbis megpróbálok (nem meglepődni), meg próbálok visszaemlékezni, hogy én is voltam kamasz.

A "bezzeg én, meg a bezzeg a mi időnkben" az olyan, mint egy relatív hivatkozás az excelben: bárhová odébb lehet rakni időben és térben, aktualizálja magát és érvényes lesz.

13-14 évesen én is dacos, önpusztító, befeléforduló, magányos, halálvágyó, meg nem értett kamasz voltam. És az én hibám, nem biztos, hogy igazam van, de valahogy nem hiszem, hogy a Kiccsaj úgy ki tud mászni ebből, mint ahogy én és eljutna ebből egy kb. olyan szintre, amire én jutottam.

Szóval kezelhetetlen, 167cm magas barna hajú, -szemű pubertáskorban lévő nőnemű egyed jutányos áron eladó, vagy értékegyeztetéssel Balaton környéki, panorámás, téliesített, összkomfortos nyaralóra cserélhető. "Minden megoldás érdekel" jeligére.

És én meg -majdnem- mindenért magamat okolom.
Remélem, Amore nem.