Kiccsaj: - Mehetek a Rihanna-koncertre?! Menjünk mááár, lécciii, menjünk...! Én EL AKAROK MENNI A RIHANNA KONCERTREEE!
Én: - Még túl kicsi vagy ahhoz a tömeghez, ez veszélyes is lehet. Majd mehetsz, ha már 16-18 éves leszel, jó?
Kiccsaj: - De Rihanna akkor már öreg lesz és már biztos nem is fog zenélni meg koncertezni...
Majd apró betűvel írom az elmúlt sok mindent, hogy kiférjen.
Már csak azt kéne eldönteni, hogy időben merrefelé.
Ma pl. az van, hogy a szokásos, eddig kb. 07:05 helyett 07:35-kor keltettem a Kiccsajt, ugyanis rájöttünk, meg megfigyelhettük, hogy nem reggelizik, hamar elkészül és a szükségesnél sokkal korábban elindul az iskolába. Ez nekem már eleve nem tetszik, de akkor meg pláne, ha kint -1°C van és sötét. És gyakorlatilag kardigánban ugrik ki a lakásból.
Neki is állt cirkuszolni, hogy miért nem keltettem fel előbb, de a fülemen mp3 lejátszó volt; mintegy protection a veszekedés elkerülése végett. Így viszont 15 perccel később indult a suliba. Kabátban.
Egyébként a mínuszokkal dacol a két, dézsába ültetett margarétabokor: még mindig virágzanak a terasztető védelmében.
Na de a mánál tartottam. Eladtam megint pár régi holmit az itteni vaterán, 6 székért ma jönnek; eladtam még egy ilyen elektromos doboz-kütyüt, van érdeklődő a lakókocsi-napfény-előtetőre és van már két licitem egy koffer-kompresszorra is.
Ezek mind olyan cuccok, amit Amore valamikor megvett, mert mondjuk akciós volt (ezt már gyakorlott, hűséges olvasóim ismerik...) vagy ingyen hozzájutott, soha nem használta, lekerültek a cuccok a pincébe, majd minden egyes alkalommal, mikor még valami másnak is kellett volna hely a pincében, tőlem kérdezte, hogy mit akarsz ezzel még kezdeni...?
Na. Karácsonyi zsebpénz.
Ha már karácsony: először is utálom, hogy minden évben egyre korábban kezdődik a karácsony. Már múlt hétvégén mehettünk karácsonyi vásárba, holott csak most jön 1. Advent. Ez a karácsonyi vásár egyébként Bad Ragazban volt, ahová péntek délben lakókocsival elhúztunk. A fő uticél a már tavasszal megismert termálfürdő volt, a Tamina Therme. A termálvíz egyébként ebből a forrásból ered és érkezik a faluba, tavasszal bejártuk ezt a szurdokot. (vagy hogy hívják...) Ezen a fotón a termálfürdővel egybeépült luxushotel látható, de nem ez az érdekes, hanem a két óriási fa, melyből az egyiket most karácsonyi fénybe öltöztették. Hatalmas és gyönyörű este, kivilágítva.
Bad Ragaz egyébként két kanton: St.Gallen és Graubünden határán fekszik. Közigazgatásilag az előbbihez tartozik, de a név (Ragaz) és a beszélt dialekt inkább arra utal, hogy a "rumantsch", azaz a főleg Graubündenben beszélt rétoromán nyelvhez és kultúrához több köze van, mint St. Gallenhez.
Karácsonyhoz tartozik még az is, hogy Amore megkérdezte, mit szeretnék kapni.
Péntek délben tehát Kiccsaj visszament a délutáni tanításra, mi elindultunk, az anyja meg érte ment és elvitte a hétvégére, mikor a suli véget ért. Kikönyörögte egyébként magának, hogy hadd mehessen ilyen hip-hop táncórára; be is jelentettem őt egy ingyenes próbaórára, ami sikeresen rögtön el is maradt.
Időközben -kedd este- volt szülői fogadóóra, amin mindig csak felhúzom magam: semmi értelme, amit mondanék, azt úgysem lehet, stb. Tehát mosolygunk, megbeszéljük a semmit, megállapodunk ugyanebben és hogy csak így tovább. Remek.
Még olyanok is voltak, hogy beautóztam a megyeszékhelyre egy biztosítóhoz, meg emailen kértem még egy másiktól is ajánlatot, ugyanis október-novemberben kezdődik az erezd-el-a-hajamat: ami odahaza "csak" a kötelező felelősség-biztosítást érinti, az itt az itteni TB-t is, bonyolult ajánlatokat bogozgat az ember, hogy hol legyünk TB-biztosítva, hogy ne fizessünk feleslegesen sokat, de ha ne adj Isten vmi történne, ne menjünk anyagilag tönkre egy kórházi számlától. Ez is természetesen az én feladataim közé tartozik, mert én ráérek.
Maggi-pontokért, de egyébként ingyen lehetett rendelni Krups kávégépet, amibe Nescafé Dolce Gusto kávé-kapszula való. (amiről úgy tudom, hogy otthon is lehet kapni) Remélem, tényleg megküldik és akkor azt elküldöm az anyuéknak, mert már évek óta nem isznak egy normális kávét otthon, csak porból.
Rendeltem még szintén ingyen a Belltől 2012-es családi falinaptárat, ahol minden családtagnak külön oszlop jut, idén is ilyenünk volt.
Jaj, hát a szenzációt meg nem is mondom...(nem, nem vagyok terhes) az van, hogy nem tudni biztosan, de valószínűleg mikor Pesten voltunk a kisautóval, valaki valahogy megnyomta az elejét. Semmilyen ütközésre utaló nyom nincsen rajta, de a két fényszóró teli van hajszálrepedéssel, a hűtőrács majdnem összes tartócsavarja ki van törve, a rács lötyög és a fényszóró mögött elhelyezkedő ablakmosó-folyadék tartály is megrepedt, elfolyik a lé.
Ennek örömére bejelentetést tettünk a biztosítónál, aki viszont meg akarta nézni a károkat. Ezért tehát el kellett vinnem a szervizbe a kocsit. Eddig egyedül csak egyszer tettem meg ezt az utat, akkor is inkább a kerülőutat választottam, ami pár km-rel és 15-20 perccel hosszabb, autópályán.
Most viszont halálmegvető bátorsággal inkább átkeltem a hegyen.
Minden lehetséges akadállyal meg kellett mérkőznöm: köd, teherautó szemből a kanyarban, tehát vissza kellett tolatnom, mert nem fért el, kikerülendő utcaseprő autó, traktor, satöbbi.
Viszont ez az egyik kedvenc utam: amikor nem én vezetek, akkor gyönyörködhetek benne. 4,5 évvel ezelőtt itt éreztem először azt, hogy mintha hirtelen ott találtam volna magam a svájci alpesi mezőkről szóló falinaptárban, ahol a semmi közepén is tehenek legelnek és olyan színű a fű, hogy olyat még a fotósoppban is keresgélni, variálni kell.
Pedig tényleg. És amikor az ember felér a hegytetőre, és szép idő van, ellátni a messzebb álló, még magasabb hegyekig (Berner Oberland). Odafent a köd felett, az már egy más világ.
