Most nem aktuális, de folyamatosan igaz és mikor rájöttem, hogy tényleg, akkor nagyon elszégyelltem magam. Ennek ellenére folyamatosan igaz és szégyellem magam érte.

Az van ugyanis, hogy ahol releváns és számottevő (szóval azért nem mindig), ott általában a beszélgető orrára szoktam kötni, hogy a Kiccsaj csak 4 éve az én lányom. Mintha ezzel azt mondanám, hogy ő olyan, amilyen, nem én tehetek a hibáiról, én nem tudok ennyi idő alatt, hozott anyagból, félkésztermékből varázsolni, kastélyt építeni, kérem szépen.

Szóval egy szemét, dilettáns anyapótlék(nak sem) vagyok (jó).

Már csak azért is, vagy azért sem, mert lehet, hogy igenis én tehetek néhány dologról, én rontottam el, de ezt már sosem fogjuk megtudni.

Amikor Amore elment dolgozni és visszaaludtam, míg Kiccsajt kelteni kell, azt álmodtam, hogy a régi dugi-dugó haverom ült az ágyam szélén és már majdnem olyan volt minden, mint rég, amikor néha, csak úgy barátilag összegabalyodtunk, mikor már hónapok óta nem szexeltünk senkivel. Most azonban győzött a szerelem és mondtam neki, hogy én ezt már nem tehetem meg és nem is akarom: nekem van Amore és már az sem való, hogy ő az ágyam szélén ül otthon, én meg a takaró alatt semmiben. Mondta, hogy megérti és elmegy és örül, hogy legalább én boldog vagyok.

Aztán Kiccsajt felkeltettem, elment iskolába és megint visszaaludtam. Ezúttal Pesten jártam álmomban, méghozzá egyedül, ez megesik néha valójában. Egy valamilyen előkelő előadáson voltam, egyedül, felöltözve, mint valami vidéki grófkisasszony... Az előadás végén várt rám valaki, aki nyomulni akart nálam, de ő is csak olyan grófosan: illedelmesen; elkapott, mikor a cipőm sarka kicsúszott alólam. Nagy, vastag...férfikesztyű volt a kezén, ami biztonsággal hordoz a tenyerén, megtart és megóv... Elnézést kért, hogy ilyen közel került hozzám, aztán megkérdezte, hogy hazakísérhet-e.

És én a régi munkahelyemen, a hotelben laktam, ahová elkísért; a biztonsági szolgálat irodája előtt letámasztottam egy olyan régimódi biciklit, aminek az első kereke óriási... (nem is tudok biciklizni...) aztán megmondtam neki, hogy nagyon kedves, stb. de én boldog férjes asszony vagyok. (ez milyen már...?) És olyat láttam a szemében, amit minden nőnek kívánok... a mindent felfaló, vágyakozó tűz és a tisztelet keverékét, egy olyat, hogy...gondolatban már letépte rólam a csipkés ruha ezernyi rétegét, összeharapdálta fehér húsomat, tenyere szorításában bujálkodtak idomaim...aztán visszatért és elköszönt a tiszta, illedelmes hódolat a szeme fényébe, csodált engem, mint Nőt, aki valaki mást szeret, tud szeretni, ennyire.