Most nem aktuális, de folyamatosan igaz és mikor rájöttem, hogy tényleg, akkor nagyon elszégyelltem magam. Ennek ellenére folyamatosan igaz és szégyellem magam érte.

Az van ugyanis, hogy ahol releváns és számottevő (szóval azért nem mindig), ott általában a beszélgető orrára szoktam kötni, hogy a Kiccsaj csak 4 éve az én lányom. Mintha ezzel azt mondanám, hogy ő olyan, amilyen, nem én tehetek a hibáiról, én nem tudok ennyi idő alatt, hozott anyagból, félkésztermékből varázsolni, kastélyt építeni, kérem szépen.

Szóval egy szemét, dilettáns anyapótlék(nak sem) vagyok (jó).

Már csak azért is, vagy azért sem, mert lehet, hogy igenis én tehetek néhány dologról, én rontottam el, de ezt már sosem fogjuk megtudni.