Vissza októberbe.
Tehát a csirke alattomosan keresztül húzta a számításainkat és így csak vasárnap (okt. 16.) indultunk Bajorországba és letáboroztunk a lakókocsival ide (B). A színes, napos, csípős, párás, hangulatos ősz kellős közepébe. Az érkezés napján nem sokat csináltunk: kora délután értünk oda, kipakolás, séta, vacsi.
Másnap felmentünk a közeli Tegelbergre, utána megnéztük a két kastélyból azt, amelyiket tavaly nem néztük meg (Hohenschwangau). Kedden bejártuk a környező városkákat (Füssen, Schwangau), szerdán elmentünk Marktoberdorfba, ahol a világhírű FENDT traktorokat gyártják, ami Amore második (vagy harmadik) szerelme. Délután mentünk a "királyi termálba". Schwangauban és kb. 40km-es környezetében minden vagy királyi vagy ludwig, vagy mindkettő. Mintha Visegrádon mindent és mindenkit Mátyásnak hívnának. A termálban van egy új szárny, ahol van Pool Bar is és a vízben ázva ittunk koktélokat. Van 12%-os sótartalmú medence is, ahol lebeg az ember a víz felszínén, mint a Holt-tengerben.

És amikor én nagyon jól érzem magam, akkor rögtön utána tuti, hogy veszekszünk és sírok.

Csütörtökön reggel 9 körül ugyanis már máshol kellett volna lennünk, Isny-ben, ahol Amore benevezett minket egy gyárlátogatásra a Dethleffs lakókocsi-gyárba, ahol a miénket is összerakták. Csakhogy éjjelre havazást jósoltak. (igen, október 20-át írunk) És persze, hogy én voltam a hibás, hát ki más is lehetne.
Szóval kaptam megint hideget-meleget, befordultam és aludtam.
És már ekkor is furcsákat gondoltam a házasságomról, de amikor reggel 6-kor a picsa hidegben elemlámpázok egy tóparti kiserdőben, mikor más normális emberek még alszanak vagy metrón ülnek, a bokrokból ismeretlen eredetű neszek szűrödnek elő...szóval ezen a reggelen még furcsábbakat gondoltam a házasságomról és hogy mit keresek itt és hogy ezt akartam-e (nem) és hogy hol rontottam el.

A beígért hó megrekedt felettünk kb. 200 méterrel, hozzánk a völgybe már csak eső érkezett, tehát tök fölöslegesen hisztizett Amore velem és a durca helyett egy szép estét eltölthettünk volna.
Csütörtök reggel tehát Isny, kaptunk bajoroknál kötelező brezelt (nagy perec) kávéval és végigvezettek a gyáron. Utána még volt annyi időnk, hogy átautóztunk a kereskedőhöz, ahol mi vettük a lakókocsit és volt olyan jófej, hogy megcsinálta akkor rögtön a kötelező szervizt, ami miatt jöttünk, pedig csak másnapra volt időpontunk. Szóval nyertünk egy napot: hát mit csináljunk...?

Lényeg: innen Bajorországból félúton hazafelé a Bodeni-tónál van a fogorvos, ahová járunk a Kiccsajjal a fogszabályzásra, ahol viszont szombatra volt időpontunk. Mivel nekem már QQQQ elegem volt a kempingből, fázásból, mindenből, én indítványoztam, hogy menjünk haza, csüt-pénteken szépen otthon alszunk és szombaton elmegyünk a fogorvoshoz. Anyagilag olcsóbb: a kemping éjszakánként kb. 30 euró, plusz kaja, stb... Az út otthonról a fogorvosig kb. 10 euroba kerül.
Miután 5-ször megkérdezte Amore, hogy mit szeretnék és ötször elmondtam a fenti változatot, fogtuk magunkat és áttettük a bázist egy kreuzlingeni kempingbe. Kreuzlingen a Bodeni-tó svájci oldalán van, Konstanztól kb. 5 km-re. Ha nem lenne ott országhatár, már rég összeépültek volna. Mivel a királyi termálfürdő okán már Schwangauban jól összevesztünk (a csuromvizes holmik miatt, mert azt ugye hová teszed egy lakókocsiban, ha kint 4°C van; és különben is ÉN akarok mindig fürdőzni, tudod...), a Bodensee-termált kihagytam. Amore unszolt, de mondtam, hogy megb....hatja a termálját. Én vele soha többé nem megyek.

Ilyen oldott, príma hangulatban telt legalább fél nap, némileg megenyhültem a délutáni almáspite-capuccino gyógykezeléstől, mely némileg visszavezetett a civilizált, lakókocsi nélküli világba. Szombaton tehát fogorvos, kis bevásárlás és végre OTTHON!

Hétfőn nagy paksaméta érkezett, mivel 3 hétig visszatartattam a postánkat. Volt mit olvasgatni.
És szombaton kaptam e-mailt, hogy akkor köszi a próbamunkát, de nem kellesz.