...ez sokmindenért kárpótol.

Most ilyen:

És majd ilyen lesz, nemsokára.

Második hét: itthon, utazás után- utazás előtt.

Vasárnap (okt. 9.) értünk haza.
Hazatérni olyan jó.
Hétfőn kis kipakolás, ilyenkor mindenhol minden van és jó is meg káosz is. Kedden rögtön újra kocsiba ültünk: fogszabályzó, 150 km.
Szerdán: ez volt egy kis titkolózás régebbről. Jelentkeztem ugyanis egy állásra és visszahívtak interjúra. És az is jó volt és mehettem próbamunkára Solothurnba, ezen a szerdai napon. Amore elvitt kocsival, aztán értem jöttek, és olyan gyönyörű nap volt és úgy éreztem, hogy ezen a napon mindennek sikerülnie kell. 13 órakor végeztem a próbamunkával, utána Baselbe a nagymamához. Utólag kiderült: mindennel meg voltak elégedve, minden szép és jó, de mégse kellek nekik. Amore szerint kicsit hülyék. A 90 éves szomszéd nénim szerint nagyon, ha nem vettek fel.
Csütörtökön mostam, meg összepakoltunk a második utazásra, de Kiccsaj és én összevesztünk a csütörtök esti csirkével: péntek-szombaton hánytunk... Így csak vasárnap reggel indultunk el Bajorországba. (folyt. köv.)