Elkezdtem kötni valamit a gyereknek. Egyelőre még csak az a biztos, hogy piros és 160 szem széles.
Úton voltunk októberben 2*1 hétig, közben egy hét egyebek.
Első: innen Pestre, 1 hét.
Elsőként megálltunk a Salzburg melletti Anif városkában, ahol elmentünk Herbert von Karajan sírjához. Amióta valamelyest megkedveltettem Amoréval a komolyzenét, odavan Karajanért. A sír egy virágoskertnek is beillő kis falusi temetőben, a központi helyen álló templom közvetlen közelében fekszik. Nem hivalkodó, nincs a Mester monumentális zenéjére rímelő monumentális sírbolt, itt nincs emlékmű. Csak szerény, de pompás virágok; s rendezett, a szereteről, tiszteletről szóló emlékezés. Most is égett gyertya a síron, mint valószínűleg mindig.
Innen tovább Körmendre, ahol, mint már sokszor, most is megaludtunk útközben. Eddig is gyakran akadt néhány apró probléma a panzióban, de most mindhárom éjjeli szekrényben csokis papírokat találtunk, a tv alatti szekrényben pedig egy félig elfogyasztott húskonzerv penészedett dacosan. Segítség nélkül magamra maradtam, mikor reklamáltam, hogy nem működik a WiFi; a vacsihoz krokett helyett hasábkrumpli jött. (Másik alkalommal még egy vígasz-kávéra sem hívtak volna meg, vagy 5 forintot engedni a szobaárból, amikor pl. egyátalán nem volt melegvíz.)
Utólag leírtam ezeket emailben, erre az a válasz jött, hogy "A VALÓS hibáinkat ki fogjuk javítani!" Tehát egy hazudós, klimaxos, reklamálós hülye picsa vagyok.
Körmendről irány Pest, közben megálltunk Tihanyban, komp a másik oldalra. Ugyan volt érvényes parkolójegyünk a szélvédő mögött, valami "közeg" mégis szorgosan jegyzetelt a kocsinál. Mi fagyival a kezünkben "föntről" figyeltük és reméltük, hogy mindez csak statisztikai célokat szolgál. Az autópálya kegyetlen: legalább másfélszer majdnem meghaltunk. Hol tanítják azt, hogy 20 kmh-val fel lehet hajtani az autópályára? A felhajtó-gyorsítósáv olyan hosszú ott, hogy öröm nézni, de vajon mire való...???? Na, arról a suzukisnak fogalma sem volt. De mindez nem érdekes: lényeg, hogy az út mentén egyik outlet követi a másikat, egyik bevásárló-csillagváros a másikat.
A látogatás fő gerincét most is (mint áprilisban) a fogorvosi látogatások adták.
Első alkalommal túl korán értünk oda (Blaha) és ezért még beugrottunk a vadiúj Müller Drogériába. Húsz percet álltunk a kasszánál, ami nem lenne olyan nagy baj, ha hosszú lett volna az a sor például. De csak ketten voltak előttünk, tehát még most sem tudom, hogy miért lett ebből húsz perc; de már azon voltunk, hogy otthagyjuk azt a 2 apróságot, amiért beugrottunk, mert így le fogjuk ésni a fogorvost, holott fél órával korábban a közelében voltunk.
A következő napok egyikén felfedeztünk egy új, csili-vili Nivea Bemutatószalont az Astoriánál. Feljegyeztük, hogy este 8-ig vannak nyitva és hogy majd holnap beugrunk. Fél nyolc sem volt, de már sötét volt. Az utcán is, és az üzletben is. Minden bátorságunkat és elszántságunkat összeszedtük, s mégis benyitottunk. Láss csodát!: az üzlet tényleg nyitva volt, de intim félhomályba burkolódzva, talán hogy már senki ne macerálja az eladókat fél órával zárás előtt?
Vettünk pár dolgot, a kasszánál én kérdeztem rá, hogy mit tud az a vásárlói kártya, amiből óriási halom fekszik a kasszás kisasszony bal kezénél.
Nos, azt tudja, hogy ki kell tölteni egy igénylőlapot -tudod, macerás este fél nyolckor- és pontokat írnak jóvá a vásárlások után. "Akkor ezt a vásárlást is fel tudja rá írni? -NEM!"
Köszi, már itt sem vagyunk....
Nyögve nyelősen -itt ebből már gyanút kellett volna fognom- elmentünk közösen esti sétahajózásra a Dunán. Lelkesen tartogattam MiniCardomat bevetésre készen, mikor a kasszásnő közli, hogy az enyém lejárt. 25% kedvezmény áll rajta, de lejárati idő egy darab se!
Azt mondja a hölgy, hogy az idei MiniCardon nem az áll, hogy 25%, hanem hogy 1-et fizet, 2-t kap. Mondom, hogy jó, hát akkor adjon olyan kedvezményt. Nem, azt nem lehet. Mondom, akkor adja meg az én kártyámon álló 25%-ot. Nem, azt se lehet. (pedig nincsen vonalkód, vagy semmi digitális hivatkozás, ami TÉNYLEG korlátolta volna...)
Direkt megnéztem a Mahart honlapját, nem az áll rajta, hogy idei MiniCard akció... hanem csak MiniCarddal 1-et fizet, 2-t kap. A MiniCardon tényleg nincsenek dátumok.
Hát mindegy, ha már odabolondítottam az egész családot, kifizettük a teljes árat. Természetesen ide is írtam egy nemszeretem-emailt. Mivel az automatikus aláírásomban véletlenül fordítva felejtettem a nevem (keresztnév elöl...), ezért fennhéjázóan németül írt nekem a cég ügyvezetője. Egy olyan levelet, hogy nem hiszed el...
Jóformán lebaszott, kiutált az országból, kikérte magának, és közölte, hogy ha ő jelen lett volna a kasszásnővel való reklamálásomkor, akkor fel sem engedett volna a fedélzetre, meg hogy az én szavam áll a kasszás nőével szemben, tehát ez nem mérvadó, meg hogy ők nem kötelesek és nincsenek is ráutalva arra, hogy bárkit hajókáztassanak, meg ilyenek.
Hátbazmeg.
Visszaírtam neki -magyarul!- hogy köszönöm szépen, hogy ezzel a levelével, stílusával és felfogásával levette vállamról a lelkiismeret-furdalás terhét, amiért megint reklamálni mertem, és a hozzáállásával csak aláhúzta az én igazamat.
Én simán beértem volna egy "Sajnálom, remélem, legközelebb kellemesebb élményekkel hagyja el fedélzetünket..."-tel.
Bizonyára van nyugaton is, amitől az ember epét hány, nem mondom, hogy nem. De álljon már meg a világ!
- Ausztriában az egyik turisztikai hivatalnál mindössze sajnálatomat fejeztem ki egy emailben, mivel a régióban 6 panziónak/kis hotelnek írtam emailt és egyikük sem válaszolt. A turisztikai iroda válaszolt, sajnálatát fejezte ki és kaptam tőlük postán egy negyed literes snapszot. Úgy, hogy ott sem voltam! És nem kérdőjelezték meg, hogy vajon tényleg akartam-e foglalni? Vajon tényleg nem válaszoltak? És ki nem válaszolt...? és mit akart maga Innsbruckban egyátalán...?
- Itt ha nincsen nálam épp akciós kupon, a kasszásnő ad nekem egyet. Kedvesen felhívja a figyelmemet, hogy épp milyen akció van.
- Zermattban, ami egy hajszálnyira más liga, mint a koszos, kiszuperált, kopott Mahart hajó, épp nem volt nálunk akciós kupon, erre a kasszás az egyik felnőtt menetjegy helyett is 0,- frankos (elvileg 0-6 éves gyerekeknek szóló) jegyet adott, és 1 felnőtt így ingyen utazott. És itt nem 2.990,-Ft-ról volt szó, hanem mondjuk a többszöröséről.
Csak azt bírom, hogy a temetőnél a virágos is, meg a csarnokban a zöldséges is nyerészkedésből belecsempész "rosszat", az egyik rózsa már akkor félholt volt, mikor becsomagolta, a paradicsom meg az egy penészestől tovább rohadt... Szóval nyerészkednek, mégis panaszkodnak, meg mégsem megy úgy a szekér. Itt nem nyerészkednek, mégis nyereséget termelnek.
Arról már nem is beszélve, hogy a BKV ellenőrökből álló csürhe Budapest imidzsének egyik ékköve.
És hogy teljes legyen a kép: a német meg svájci online újságok honlapján majdnem címoldalon hozzák az antiszemita Magyarországról szóló nagy cikket, egy hatalmas fotóval a gárdistákról. Ez és ilyen hírek járják be Európát Magyarországról. Ezt egy mocskosszájú mahart vezért kikérheti nálam magának, bár a "jó hírünkről" többet tehet ő, mint én. Szóval kikérheti magának, hogy hogy beszélek a hazájáról, de attól az még sajnos így van. Lehet mondani, hogy a nyugat az kussoljon, mert ők nem tudják, mert ők nem itt (ott) élnek... sajnos nem az a fontos, hogy igazuk van-e, hanem hogy ők így gondolják.