Már az unalom se a régi.

Hogy mik vannak? Hát...megkeresett egy magyar csajszi, hogy itt van Svájcban és kérdezne. Ebből az lett, hogy emailek ide-oda, egyszer voltam náluk a Kiccsajjal, aztán ő jött hozzánk, aztán jött a barátjával. Voltunk faluházán, meg telefonálgattam kicsit és beadták a beadnivalót, megkötötték a megkötni valót és most reméljük, hogy megkapja a tartózkodási engedélyt. Az mondjuk megint jellemző, hogy a faluházán mondtam az ügyintézőnek, hogy én úgy tudom, hogy munkakereséshez is megadják az engedélyt, fél évre, ha az ember  igazolni tudja, hogy anyagilag önellátó; s nem kell megvárni a munkaengedélyt. Nem, nem, hangzott a válasz, engedélyt csak munkaszerződésel rendelkezőknek adunk ki. Oké, de munkaszerződést meg csak akkor adnak, ha van engedélyem..........
Szóval, végülis nem sikerült túl sokat intézni, hazajöttem. Erre jön az email, hogy megnézték a postaládát, miután eljöttem és megkapták a megyétől a kitöltendő papírokat és minden úgy van, ahogy én mondtam. Csak be kell nyújtani ehhez ezt-azt.
Hehe.
Szóval a faluházán vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy mi a dörgés.

Aztán még van az, hogy Kiccsaj anyja totál áthúzta az októberi 3 hét szabira vonatkozó terveinket. Amore addig-addig szentségelt meg zúgolódott, mire már beszóltam neki, hogy akkor álljon le, mert nem én tehetek róla; én csak ajánlgatom a megoldásokat, neki meg semmi nem jó, duzzog, mint valami Jucika az oviban.

Szombaton úgy volt, hogy elugrunk csak aszpirinért meg fogkrémért, aztán mondtam, hogy ne, de mégis elkanyarodtunk a Puma outletbe. Aztán mondtam, hogy nem, én nem nézelődök magamnak, mert a G kosaras dimenzióimra valamint a nagy seggemre a Puma úgysem kínál megoldásokat. Amore viszont meglátta....
És meglátta azt is, hogy akciós, azaz ezzel el volt döntve a dolog.
Úgy könyörgött szinte már, hogy hadd vegye meg nekem, hadd okozzon örömet. Egy csodaszép fekete pihe-puha bőr, eredeti logóval hímzett, eredeti Ferrari női kézitáskát. Tudod, féláron volt, a hülyének is megéri.... (másnap még gondolkodtunk rajta, hogy visszamegyünk és megvesszük a többi 3-at is, hogy értékesítsem az interneten).

Október 1-én megyünk haza, megint rohanás lesz az egész, és drága.
Olyan szétfolyósan érzem magam, minden szempontból.
Meg van még valami, amit még nem mondhatok el, de ha kiderül a vége, illetve lezárul vagy épp elkezdődik, akkor majd elmesélem.