Kalandok, csak öregesen.

Szombaton (júl. 30.) indultunk, kb. dél-nyugatra, kb. 3 óra volt az út, mivel a lakókocsival nem lehet száguldani. (=mindenki, de mindenki leelőzött minket)
Útvonal: otthon-Bern-Fribourg-Vevey-Montreux-Sion-Leukerbad. Rövidebb, de drágább lett volna, ha a kerülőút helyett fekrakjuk a lakókocsit a Lötschberg-autóvonatra, ami 15 perc alatt átvisz a hegyben a túloldalra, ez ugyanis kb. 100 frank.
1. nap délután értünk oda, kalandos szerpentinen felfelé érhető el Leukerbad, ami Hajdúszoboszló jellegű kis fürdőváros, sok virággal. Iszonyú szélvihar volt és esett. Aznap már ki sem jöttem a lakókocsiból, ami úgy rezgett a szélben, mint a nyárfalevél. Romantik ON.

2. nap reggel hihetetlen kék ég, kis bárányfelhők és szürke sziklák a napsütésben. A kemping végében üzemelő drótköteles, kabinos felvonóval felmentünk a hegyre. A kemping kb. 1480 méteren van, a fenti megálló kb. 2550 méteren. Odafent volt az 54. Juhásztalálkozó (birkapásztor-tali), ami egy családi hagyományból nőtte ki magát. Ma már kb. 6-800 juhot terelnek le az alpesi legelőkről egy kis találkozóra. Mármint a birkapásztorok találkoztak anno, mostmár a bámész nép, és lehet bárányokat simizni, míg azok a sós eledelt nyalogatják, eszegetik. És bégetnek. Volt sült kolbász, raclette kenyéren csak úgy, kávé snapsszal, schwiizerörgeli (harmonika zene), alpesi kürtölés, jódlizás, és zászlólengetés. A kilátóterasz szuper, alattad a nagy semmi. Délután visszaereszkedtünk a bázisra és kis pihi után elmentünk fürdeni ide.

3. nap: Augusztus 1. a nemzeti ünnep. Jól kialdtuk magunkat, aztán bementünk a falu központjába körülnézni, ahol augusztus 20-i hangulat volt. Zene, kirakodóvásár, eszem-iszom. Este csodás tüzijáték a hegy felől, olyan közelről, mint otthon a Duna-parton. Ránk omlott. Sírtam is.

4. nap: Kedd, megint mesés idő. Autóval elmentünk Zermattba (azaz Täschig, onnan vonattal tovább, mivel Zermatt autómentes); most voltam Zermattban (1620 m) harmadszor. Elég sok híres ember él itt egyébként, állítólag az egyik ABBA énekesnő is ide húzódott vissza. Ahogy beért a vonat, rögtön mentünk tovább a Gornergratra. Innen nyílik az egyik legszebb kilátás a Matterhornra (4078 m), a másik irányba nézve pedig egy egész hegyláncra, gleccserekre. A fenti vonatállomás 3089 méteren van, de ha kicsit tovább gyalogol az ember a kilátóra, kb. 3131 méteren állhat a sziklákon. A panoráma: az Alpok 76 négyezer méteren felüli csúcsa közül jóidőben 38-at csodálhatunk meg innen, szinte egyhelyben állva, körbetekintve. Egy egészen más világ van odafent. Azért is örültem ennek a kirándulásnak, mert Amore ötlete volt és mert még ő sem volt itt fent. Majd egyszer, valamikor, legközelebb a Kis Matterhornra (3883 m) szeretnénk felmenni, de ott ki van írva, hogy csak saját felelősségre, egészségesen...mert olyan ritka a levegő, hogy akár össze is eshet az ember, vagy legalábbis. Egész évben lehet fent síelni. (nem fogok...)
Jó, persze, az egész úgy lenne igazi és hiteles, ha felvonók meg gondolák, meg kisvasút helyett túrázva tennénk meg a felfelé vezető utakat.
Na de abba én belehalok.
Pedig jó lenne többet mozogni, tényleg. De persze ezt nem itt fogom elkezdeni, hogy utána a mentő vigyen le.
Hazavonatoztunk-autóztunk, este pedig elmentünk pizzázni.

5. nap: megint kialudtuk magunkat, esős idő lett. Kiadós reggeli, szunyókálás után elindultunk egy másik fürdőbe. Délelőtt felfedeztünk egy magyar rendszámú autót a kempingben, amore odazavart, hogy ismerkedjek. Szóval odamentem, szóbaelegyedtem és felajánlottam, hogy ha segítség kell eligazodni vagy ilyesmi, akkor jöjjenek bátran. Ők egy ilyen fiatal hegymászó-pár voltak, másnap mentek is mászni mindenféle bevetésre kész eszközzel, majdnem mint Rambo. Fürdő után grillezés, heverészés.

6. nap délelőtt összepakoltunk, aztán hazajöttünk. Kora délután már itthon voltunk, elrendeztük a lakókocsit, aztán jött minden, ami ilyenkor jönni szokott. Mosás, kipakolás, meg összenézni, hogy mit lehet enni, mivel minimalizáltuk a készleteket az utazás előtt.