Hetek óta nem működik a ".ch"-s , aktuálisnak tekinthető blog szervere vagy nem tudommilye, ide írok életjelet.

(aztán az is lehet, hogy itt is maradok, ha segít valaki szépre csinálni a sablont...)

És annyi minden történt.
És már annyira nem is érdekesek.

Esik, nem működik semmi, gyereket megint 39,6 lázzal kaptuk vissza vasárnap; erre már szó sincs...

Volt itt látogatóba Kedves Olvasóm a barátnőjével egy hétvégén, ugyanazon a hétvégén kettesben voltunk itt, rendeltem valami 90 darabos szép étkészletet, amire Amore ugyan rábólintott, de inkább NEM-nek hangzott az az IGEN...erre kaptam levelet, hogy kifogyott a készlet, várni kell.

És megint csak múlik az idő...olyan hülye ez az élet, én mondom.

Kettőkor nyit a posta, megyek jegyet venni NOVEMBER 2-re, Cesaria Evora koncertre, ami Luzernben lesz, a tóparti "Művészetek Palotájában".

Némi kézzelfogható eredménye azért van az örökös szteppelésnek meg izzadásnak: mérleg szerint még nem fogytam, de Amore azt mondta múltkor, hogy alakulok. Jó irányba. Meg hogy milyen szép lett a saját kezű hajfestésem.

Nagyon fáj a fejem.

Tegnap megint eljött a periodikus besokallás estéje.
A sok ostobaság, rám-nem-hallgatás végül abban tetőzött, hogy a Kiccsaj még háromnegyed 9-kor is kiugrált az ágyból, ahol már aludnia kellett volna; aztán Amorénak szerettem volna mutatni valamit, fotókat, de már az elsőnél láttam, éreztem a lélegzetén, hogy kurvára nem érdekli és pontleszarom van.
Reakciók:
- 2. fotónál: neked aztán van időd ilyenek után kutatni a neten...!
- 3. fotónál: eh...leülhetek...?(=itthagyhatlak és mehetek a kanapéra tévézni?)

Szóval igent mondtam, otthagyott kb. 20 másodpercnyi rámfigyelés után. Úgyhogy becsuktam a fotókat, és elindultam zuhanyozni. Erre megkérdi, hogy befejeztem-e a számítógépezést, mert akkor ő is nézne valamit a neten. Facebook. Odahív, hogy segítsek neki valamiben. Nyilván pofkat vágok, úgyhogy azt mondja: "rám sosincs időd".
Erre persze elszakadt a cérna, megmagyaráztam neki. Erre ő: hogy ÉN mennyit ülök  gép előtt, mennyi estét kell egyedül töltenie (nem is igaz...) De mondom neki, hogy nem a gép a lényeg, tőlem ott ülhet egész este, hanem az, hogy ha ÉN akarok valamit mutatni, az midig szar, nem érdekes, uncsi, hülyeség.

Én bezzeg mindig végignézem, amit nekem akar mutatni, végighallgatom, amit nekem akar mondani.

Az elmúlt két hétben volt itt Kedves Olvasóm átutazóban; Amore elvitt ide, (nagy szó, mert nem szereti az ilyen helyeket, meg a fürdőzést); végre most itt is már egy kicsit nyár van.
Jelentkeztem én is, Amore is egy-egy állásra megint, őt már vissza is hívták tegnap, hétfőn, pedig csak pénteken adtam fel a borítékot.

Szintén néhány ajtócsapkodás (á, nem, de némi szájelhúzás és hüjekérdések-kifogások tömkelege) keretében megrendeltem ezt. Mert megérdemlem.