Vagyis ez egy ilyen bazmeg-(teg)nap volt, már elnézést.

Címszavakban:

 

1. Fél hétkor ebéd összecsomagolása Amore részére, rövid búcsú a kisbalkonon át, sütő bekapcsolása.
2. 190°C-on 8 perc alatt készre sütjük az elősütött bagetteket, gyereket próbáljuk minden rendelkezésre álló eszközzel felébreszteni. Leginkább az működik, ha egyszerűen bekapcsolom a szomszédos szobában a tévét; akár minimális hangerővel. Ez működik. A kézzel felrázás, szólongatás fennhangon alig.
3. Gyerek kituszkolása az ajtón és irányba állítása az iskola felé 7:45-kor. Én is távozok a lakásból az alsó szint felé: mosott, száraz ruha leszedése, lakásba felcipelése.
4. 8 perc smink után 8 perc séta a garázsig, kilogisztikázom az autót a felhajtón, ami kanyarban lejt.
5. Gyors bevásárlás valamint megrendeltem a Mini-Supercardot a boltban lévő terminálon.
6. Otthon bepa(r)kolás, porszívózás, tegnapi, ujjlenyomatos poharak, szalvéták, üres WC-papír guriga, -fogkrémes tubus, -chipszacskó és minden egyéb maradék összegyűjtése, melyek nem engedik feledtetni, hogy családom van.
7. Vettem Amorénak on-line autópályamatricát húsvétra, kinyomtattam, el is mentettem a számítógépre. Megszerveztem, hogy kinek és mikor viszünk megint játékokat (megint a Lea Gyermekotthonba), hogy mikor találkozom Bridgettel, M-mel, G-vel, Z-vel, meg hogy G mikor jön hozzánk....közben megérkezett a könyv, amit már évek óta keresek; egy kedves ismerősöm rendelte meg nekem az amazonon Németországba, és továbbküldte nekem ide. Ja, most még akkor fel kell írnom a bankszámlaszámát is, hogy hová fizessem ki neki a vételárat...Rendeltem 2 db 1 órás masszázst is a Gellért-ben lévő thai masszázs szalonba akciósan, féláron az egyik ilyen kuponos on-line oldalon. Az autópálya-díjjal együtt ez azt eredményezte, hogy 5 forint maradt -volna- az OTP számlámon, de mivel levonják a tranzakció díját, most -199-ben vagyok.
8. Átmentem a szomszéd nénihez megkérni, hogy ha a nő* jön és hozza a táskát, legyen szíves átvenni és érkezésemig parkoltatni. (* a nő=egy Svájcban élő nő, aki a magyar rokonainak egy táskányi cuccot szeretne küldetni velünk. A nagy időpontegyeztetés eredménye természetesen az lett, hogy csak TEGNAP tudott jönni, mikor nekem minden közbejött). Plusz megszervezem, hogy Pesten mikor és hol veszik át a táskát.
9. Kiccsajnak elfelejtettem beírni az üzenőfüzetébe, hogy a tanárnő hajszál pontosan engedje el a gyereket, mert rohanunk. Hát persze, hogy ráhúztak vagy 10 percet. Máskor bezzeg egyszerűen elmarad a tanítás, mert mondjuk piac van a faluban vagy a tanárnő költözködik.
10. Alig autóztunk fél órát se az autópályán, a szembe lévő oldal gyanúsan elnéptelenedett, mikor is elértünk a kiváltóokig: egy kavicsot szállító autó a bal oldalán pihent, rakománya pedig szerteszét. Ilyenkor az van, hogy az ellenkező irányban is dugó lesz, mert mindenki bámészkodik, és mert bámészkodik, néha fékezget...stb.
11. A fogorvosnál minden rendben van, bár azt mondta a doki, hogy meg kell javítani az egyik fogszabályzót, pedig nem is csináltunk vele semmi rosszat.
12. Még épp átérek egy sárgán, rákanyarodok a határ felé vezető útra. Egy másodperc az élet: valószínűleg ha megállok és kivárom a pirost, nem vesznek ki a határon a sorból. MINDENT, érted, mindent átnéztek, mint '83-ban a román határon. Vezetői engedély, útlevél, a Kiccsaj útlevele, mit viszek, mit vettem...faszom az.
13. Hazafelé még mindig mondja a rádió, hogy a baleset miatt dugó van, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire. Gondoltam: az előtte lévő lehajtón lejövök az autópályáról és hali. Ja...csak a dugó jóval túlért a lehajtón, ráadásul az egész érintett egy autópálya-kereszteződést, szóval kamion, ameddig a szem ellát. Végül csak lehajtottam, de persze arra is dugó volt, mert mindenki menekülőutat választott. A navigációs szar meg persze mindig a másik autóban van...
14. Akkor most sírjak vagy nevessek?
15. kb. 5 helyett 7-re értünk haza. Autópályán normális utazósebességnél 3,8-at fogyaszt, dugóban pöfögve hazafelé max. 5,3-at. (1,5 dízel)
16. És még tortát is kellene rendelnem, mondjuk szombatra, mikor megérkezünk Anyáékhoz. Meg nyomtattam tankolós kupont, na ez se ment könnyen... Miért is nem lettem akkor apáca...? Most pedig megyek ebédet csinálni, végre magamnak is bepakolni az útra, összehajtogatni a két tonna száraz ruhát és akkor még nem is mondtam, hogy ma reggel hétkor kiszedett Amore az ágyból, hogy GRETAAAAAAAAAAAAAAAA!!!! Hová tetted a motoros cipőmet???? -El.
    Tegnap még megkérdezte az én Mézem: -Ugye kitakarítasz még egy kicsit, mielőtt elmész két hétre...? Visszakérdeztem, hogy "Úgy érted, MÉGEGYSZER???? Mert tegnap már megtettem, de nálad meg a lányodnál minden tisztaság csak 5 percig tart ki."

Szóval tegnap, szerdán Németország, szombaton repülünk haza, egy hétre rá hosszúhétvége Zalakaroson, húsvétkor jön értünk Amore és jövünk haza (1'100 km), 4 nappal később pedig irány megint Burgund, ahol a lakókocsi még téli álmát alussza.
Húsz évig meg ki se mozdultam Pestről.