2011. március 28. 14:12 - szőkekék

rés a pajzson

Vagyis oda a szivárvány. Tulajdonképpen már másnap odalett, amint leírtam a jó történéseket. Csütörtökön a semmiből megint nagy hiszti lett a Kiccsajjal, annyira, hogy nem is ebédeltünk, pedig végre csináltam rántott csirkemellet. Sírt, nem beszélt velem, aztán elviharzott.
Csöngettek - azth ittem, ő jött vissza valamiért, de a szomszéd néni volt az. Beszélt hozzám az ajtó előtt, és olyan sírógörcs jött rám, hogy szegénykém behívott magához, nyugtatgatott, stb.

Nagyon kedvelem őt és nagyon fog hiányozni, ha már nem lesz. (90 éves lesz idén)

Szombaton vettem egy új személyi mérleget. Miután a régi, 1,5 éves digitális lassan két hete nem jó és cseréltem benne elemet, de még mindig nem jó és mondtam Amorénak, aki szart rá, mert mindig minden más fontosabb...vettünk egy újat, amin sajnos van testzsír meg minden hülyeség analízis (ugyanannyiba került, mint a sima, analízis nélküli)...szóval még én fizetek azért, hogy a mérleg közölje velem, hogy a -3 kg ellenére is egy zsírpacni vagyok.*
Na. De vasárnap nagy rendrakás volt és szelektálás, és végre -kidobási szándékkal- kezébe vette az én Mézem a régi mérleget és kiderült, hogy még egy másik helyen is vannak benne elemek, amiket ki kellett volna cserélni. Minek egy digitális mérlegbe, ami 3,000,-Ft volt anno, két helyre, összesen 6 vékony ceruzaelemet tenni????? Persze, én voltam a szőkenő.
De mondtam neki, hogy nem, mert ha a két hét alatt egyszer kézbevette volna azt a szart, mikor mondtam hogy elemet cseréltem és mégsem jó, akkor nem vettünk volna feleslegesen most egy újat.

Kiccsaj egyébként hányt a suliban, hazaküldték.
Szombaton tökjó nap volt: elmentünk Amore nagybátyjáékhoz (akik a múlt héten itt  voltak sétálni), a "fiúk" elmentek a lakókocsi kiállításra, mi "csajok" meg a bevásárlóközpontba, ami kb. kétszer akkora, mint a Westend. Végre nézelődhettem szabadon, végre nem kellett sietnem, végre végre; végre valahára.
* és a NewYorkerben vettem egy szoknyát, ami S/M méretű és jó rám. (Ettől függetlenül hájpacni vagyok.)

És végre megkerült a blogom, azt hittem, már elveszett.

Végre találtam egy cikket, ami egy furcsa könyvkiadóról szól és lehet, hogy belevágok végre kiadni egy-két könyvet. Amatőrként, önköltségen.
Pénteken csomó virágot ültettem, kíváncsi vagyok, hogy megmarad-e valami belőle. (az izomlázamon kívül)

 

komment
süti beállítások módosítása