Szeretném írásban rögzíteni ezt a napot-eseményt, mikor is a két régi blogom itt egyesült.  Azaz folyamatos kb. 2006-tól máig. Mostmár csak az a kár, hogy én hülye, miért töröltem ki anno a legelsőt...a freeblogosat.
(lásd "katarzis")
 

Egyébként ma víz nincs, csőtörés van.
Tegnap könnyeket szárítottam fel, melyekről reszkető szívvel azt hittem, én teremtettem, de nem. Az apja. A gyermeklétben az az egyik legjobb, amikor a zokogás hirtelen átvált kirobbanó nevetéssé.
Leginkább azon, hogy tényleg, milyen hülye vagyok.