Igen, már eltelt az egyharmada.
Múlt héten -az utolsó iskolaszüneti héten- ez volt a program:
hétfő: gyertyamártás-öntés
kedd: karkötőcsomózás
szerda: agyagozás
csütörtök: pónilovaglás, gyakorlatok lóháton
péntek: pizza sütés

Mindez egy ilyen "szünidei bérlet" keretében: egy programfüzetből ki lehetett választani még júniusban, hogy mire szeretne menni a gyerek, egyösszegben befizetni a kiválasztott programok árát, aztán hajrá. A bérlet egyúttal egyszeri mozijegy is volt a Kiccsajnak, szerdán megnéztem vele az Ice Age 3-at.
Kocsival, én vezettem.
És valahogy nagyon csalódott voltam, hogy Amore nem jött velünk. Tudom, kedden este volt egy búcsúvacsorája a régi kollégákkal, későn ért haza és másnap (a mozi napján) 4-kor kellett kezdenie, aztán hazaért kb. 2-3 körül délután, lefeküdt aludni, szóval szerintem este 6-os moziba simán eljöhetett volna. Másnap is hazaért időben ahhoz, hogy eljöhetett volna a pónilovaglásra és utána együtt mehettünk volna elhozni a robogóját a szervízből. De nem, inkább vonatozott, aztán még bement az új munkahelyére. SMS-ben jól össze is vesztünk, már amennyire ez lehetséges.
Mit mondjak: engem is elért a "feleség-anya kór", vagyis hogy csak azért, mert apa dolgozik, minden más rám marad, mert ő dolgozik. Hát én is dolgoztam...és fogok is, és akkor sem fogja senki megcsinálni helyettem a csinálnivalómat.
Beszéljünk másról, még mindig adós vagyok csomó fényképpel. Mindennap úgy kelek fel, hogy ma feltöltöm őket...de a 18x Zoom és a 10mpixel hátulütője, hogy szöszmötölni kell a kicsinyítéssel.
Azért egy pár a nyaralásból.

Majd a többit később.
A balkonon nő a paradicsom, kis zöld bogyók. Remélem, lesz még ideje beérni; itt megint monszun van, ömlik az eső, 18-20 fok. Vettem kis cserépben bazsalikomot és snidlinget is, megkapták az üresen álló fehér mázas cserepeket.
Ma végre jóváírták a skype-ra befizetett pénzt, örültem, mint kisgyerek karácsonykor, hogy jééé, működik.
Tegnap beszéltem anyuékkal és majdnem az is vitába fulladt. Rendeltem ugyanis Amorénak ferraris, Kiccsajnak meg Hello Kitty-s cuccokat a neten és érdeklődtem anyánál, hogy megérkeztek-e már. Erre nekiállt kioktatni, hogy minek annak a gyereknek, hiszen szemtelen, nem tanul, nem vigyáz a cuccaira.
Egyébként...pénteken a Kiccsaj iszonyúan kiakasztott és totál elvesztettem a fejemet, megragadtam és szerettem volna visszairányítani a szobájába, hogy ugyan fejezze már be azt az egyetlen nyomorult oldalnyi számolás-példát, és valahogy elesett és beesett a fal tövébe, rá a kezére és iszonyúan bepánikoltam, hogy eltört a keze. És utáltam magam, hogy basszus, ez lettem: terrorizálom meg bántom a gyereket, néhány számolási példa miatt (nem csak emiatt...) és lent a mosógépnél sírtam, a gyerek meg fent.
Egy szörny vagyok, nincs mese.
Sírva üvöltötte, hogy pakoljam a cuccaimat és menjek vissza Magyarországra.
Másnap ezt elmeséltem az apjának, aki kérdezte, hogy lekevertem-e neki egy nagy büdös pofont ezért? Mondtam, hogy nem.
Erre tegnap, hétfőn megint ugyanezt mondta a gyerek, mert szintén egyetlen számolási példa miatt nem mehetett a térre játszani.
Pofon helyett szépen, de egyértelműen megmagyaráztam neki a dolgok állását, kilátásba helyezve némi orrvérzést, ha harmadszor is elkíván a picsába vissza Magyarországra.
Hogy kínjaimat soroljam: kaptam Pesten levelet az APEHtől, hogy tb-tartozásom van. Szerintük.
Ma visszaküldtem a svájci jogsimat, kicserélik azt is ingyen a helyesbített nevemre.
Tegnap megérkezett az IKEA katalog, ami rettentő nagy csalódás. Nem mondom, hogy a bútorok, mert vannak jó dolgok, amikre már vártam, de a katalógus szar. Sötét, egyátalán nem érdekes, se inspiráló.
Lassan végére érek az összes Kaméleonnak és bejött, amitől tartottam: évekkel ezelőtt a tvben is pontosan addig láttam, mint amit most dvd-n megkaptam, vagyis...végig.
Felrobbannak a metróban és kész.
Na, most muszáj, megyek és kipróbálom, hogy működik ez a skype hívja matávot dolog.