Uncsi, mert tavaly is ezt a Szilvási kötet-címet választottam pont ilyenkor címnek.
A receptek sajátja, hogy sosem sikerülnek.
Van a...mondjuk az "itteni Tesco" honlapján video-recepttár, amit nagyon imádok, mert nagyon klassz a csajszi, aki sitty-sutty mennyei finomságokat csinál. De hiába minden szimpátiám: az ő receptjei sem sikerülnek.
Ma pl. a kakaós piskóta.
Nem jött fel.
A második is többnyire inkább kekszhez hasonlított.
De ezt már nem dobtam ki.
Még jó, hogy előrelátó amatőr voltam és rögtön két tábla keserűcsokit vettem.
Valahogy mégiscsak kész lett, most bent fekszik a hűtőben, megkenve, teteje ráborítva.
Amore szülinapja lesz holnap.
Tegnap nem jó esténk volt, feszült és szar. Mondott valamit, hogy mostanában milyen vagyok, értettem a szavakat, de nem értem, mit akar ezzel.
Különben is: a hiba biztos nem az én készülékemben van, mivel az anyjával is kvázi öszeveszett.
Szerintem egyébként megint átmeneti depresszió.
Ma sem volt iskola, ma bevitte magával a Kiccsajt a munkahelyre. Erre megkérdezi e-mailben, hogy "Na, milyen egyedül otthon?"
apám...
Hiszen mindig egyedül vagyok.
Maradjunk inkább Lagerfeldnél, attól jobb kedvre kerülök. Derülök.
Akartam küldeni Bridgetnek szülinapi csomagot, de ezt is eldepresszióztam. Már nem kapná meg. Ha itt vagy és olvasod, Bridget, ne haragudj lécci.
Igazából van egy csomó minden, amit szeretnék ajándékozni, de azt úgysem tudom feladni postán.
Annyi mindent.
Hát, most mennem kell.
Vár a depresszió nagymosás, torna és Jarod.
Holnap állítólag megyünk a Pilatusra, vasárnap pedig Zürichbe.