Ma megint előszerváltam a nyomtatót és eltökélten, sufnitunnig módjára pofozgatom az önéletrajzomat meg a kísérőlevelet. Kértem a számítógép segítségét is: találtam on-line tanácsadó oldalakat, ahonnan ez-az beapplikálható szegényes előéletem lenyomatába.
Hátha.
Reggel mondjuk még vissza szerettem volna feküdni egy órácskát, mert fájt a fejem, álmos voltam, de hát a gyerek. Vérnyomásom egy  pillanat alatt az űrbe felbasz -hipphopp nyoma sincs az álomnak, csak idegalapon vagyok. Mondtam, hogy most rögtön lépjen ki az ajtón iskolába menet, különben áttranszferálom rá a tikkelésemet, úgy, hogy a fal adja a másikat.
Önéletrajz írása közben annyi mindenre jut idő, tudod. Ez a sok villogó basz jobboldalt, meg mindenhol; bőr alá bújik, nincs menekvés, klikkelni kell, na.
Fogyókúra tippek, Medveczky bugyiban, hogyan halt meg Jeff Travolta, posírozott libamáj másképp, ónoseső-riadó...átlapoztam -még a két hét múlva esedékes indulás előtt- a Swiss Duty Free katalógusát...Aztán elmentem megint az ezo.hu oldalra kártyákat húzni. Kipróbáltam mindent, -lévén hogy olyan fontos dolgot zártam le a képernyő aljára, mint a munkakeresést- napi húzást, választást, döntést, tényleg beleadtam apait-anyait a klikkelésbe.
Rendre igaz és aktuális dolgok jöttek elő, pedig csaltam: többször is húztam kártyát, ami ugye hitelrontó. De nem. Folyton ehhez hasonló üzeneteket kaptam:
Kardok Királynője Ma zseniális ötleted támadhat! Egy jó döntéssel megszabadulhatsz eddigi korlátaidtól, de ügyelj arra, hogy függetlenségi törekvéseidet ne túl radikálisan hajtsd végre, mert a végén magadra maradsz.
vagy például a
Korongok Ásza Rakd ma le az alapkövét egy olyan terv megvalósításának, amely fontos dolgok távlati elképzeléseit valósíthatja meg.
Azt tudtad, hogy a régi blogomból átvett egy idézetet az ezo.hu oldal?
Ma megint hószikrázó napsütés jön, minden rendben, csak állásvadászni kell.
Pedig 14. van.

Tegnap megpróbáltam ide importálni a blogteres blogomat. Már épp sírni kezdtem hihetetlen boldogságomban, hogy lám, a blogtérre a saját archívot még nem sikerült sosem felapplikálni, de ide bezzeg igen...
Hát nem.
Valakinek hála, csak a bejegyzések címét és a bevezetőket bírta magába szippantani ez az új blogom, minden más elcsúszott, nem jött, ott ragadt, bekrepált, stb. Pl. minden bejegyzést 1970. januárjára datált.
Pedig akkor anya rám még egyátalán nem is gondolt.
Egy gondolat bánt engemet: hogy már nagyon meg kéne tanulni főzni. Időnként erre ráébreszt valami, jelesül egy adás-sorozat az RTL-en. Egy kitüntetett szakács, Németország egyik legjobbja csinál egy műsort. Nem főzős műsor, mint mondjuk Jamie, aki egy szilvából, némi csirkebőrből és egy csipet Cayenne-borsból háromfogásos vacsorát tud varázsolni. Nem, ez olyan adás, hogy rosszul prosperáló, csőd szélén álló éttermek írhatnak és kérhetnek segítséget. Akkor Ő, Christian, odamegy és segít "felújítani" az éttermet, hogy újra dőljön a vendég. Csinálnak új étlapot, ételeket, arculatot, berendezést, ha kell.
Na, ettől megint azt érzem, hogy főzni valójában pofon egyszerű, csak alázat, jó alapanyag és fantázia kell hozzá.
Ez most egy jó szar kritika is egyben, mivel most akkor be kell ismerjem, hogy a 3-ból valamelyik nincs, különben tudnék főzni.
Amore azt mondja, hogy mindig finom, amit csinálok, de szerintem nálunk leginkább a mondás fordítottja igaz: a férfi gyomrához a szívén át vezet az út. Azaz leginkább azért ízlik neki minden és eszik meg mindent, mert szeret...
Olyan gondjaim vannak, hogy pl. sosincs étvágyam és minden kaját utálok, ha rájuk gondolok. Rögtön lelki szemeim elé tolul, hogy minden, ami egészséges, az sárga vagy zöld és hányingerem lesz tőle. Minden, amit ennék, az meg hízlal és gyomorégést (erős szellentést, böfögést) okoz. Ha mégis eltervezem, hogy főzök, akkor többnyire olyan valamihez fogok hozzá, amihez valami nincs itthon.
És ez általában már túl későn derül ki.