most, hogy végre van digitális mérlegünk: nem merek ráállni.
most, hogy végre felszerelte Amore a lámpámat, rá kellett jönnie, hogy (csőbe húztam) nem, nem kell takarékos izzó, mert ezt a lámpát nem azért, hogy használjuk, hanem mert szép. Sőt, szebb, mint a plafonról zsinőr.
ma már majdnem készen vagyok az 500 darabos puzzle-val, minden mást leszarva...szinte semmivel nem vagyok kész, amit adventre-karácsonyra szerettem volna. fasz vagyok.
ilyen lesz, majd keretben.
amore felvetette, hogy mi lenne, ha minden hónapban fizetéskor egyösszegben adná oda a konyhapénzt és mivel ez gyorsan forintra átszámolva elég nagy összeg, tragikus hirtelenséggel nemet mondtam. Egy nappal később már \reloaded átgondoltam a dolgot, odasompolyogtam, hogy hát izé, mégis, erre elkezdett nevetni, hogy most miért gondoltam meg magam...? És viccesen azt mondta, hogy mostmár nincs apelláta, nemet mondtam - kész. csak ismételni tudom önmagam: fasz vagyok.
