Sorok közé szorulva.

mindennap úgy várom a postást, mintha a nyugdíjamat hozná vagy jó hírt a frontron harcoló fiamról de legalábbis ajándékot; kezében a jövőmet. Holott nagy szart: ezen a héten háromszor is visszahozta egy-egy elküldött önéletrajz-jelentkezésemet. Ha jobban meggondolom, inkább azért várom, hátha ma még nem hoz visszadobott állás-jelentkezést és akkor még tovább reménykedhetek. Mégis: a postásra várni a Kis Herceg afférja a Rókával című fejezetre hajaz. Mindig biztosan jön és mindig ugyanakkor.
sokszor eszembejut Az ördög háromszöge és amit Chazz Palminteri mond Isabelle Adjaninak, valahogy így: "Pokoli érzés egy Szenttel együtt élni. Aki tökéletes és mindig mindent jól csinál, helyesen cselekszik..." Ha a másik jobb nálunk, attól mi nem leszünk rosszabbak (természetesen) csak még rosszabbnak látszunk. Amore tehetsége és sikere nyilván örömmel tölt el. Viszont még nagyobb kupac haszontalan és csakbüdös szarnak érzem magam, amit még eltakarítani sincs kedve senkinek.
tegnapra azt beszéltük meg, hogy végre bozótvágókésért nyúlok és előszabadítom habtestemet a szőrbunda alól, aztán egy nagyot szexelünk. Ehhez képest bejött hozzám a fürdőbe, kezében az egyik vissza(szájba) lökött önéletrajzommal, ceruzával és javítgatta. Valahogy annyira kisiskolásnak, bénának és idiótának tűntem én meg az egész eddigi szar életem a kezében, a ceruzahegy kíméletlen csapásait várva két papírlapon, hogy majdnem elbőgtem magam. Aztán még sikeresen összevitatkoztunk egy tévériport miatt, ami a Kiccsaj tanulási problémáiról szólt, majd átkapcsolt ugyan nekem a C.S.I-ra, de tovább beszéltünk, majd kikapcsoltam a tévét, amitől beidegesedett, hogy miért hiszizek és miért nem nézem a filmet, amit vártam. És: "-Jaj, állandóan ez a cirkusz, hogy ha nem látod az elejétől, akkor már nem is nézed...!!!" Szex persze semmi, ilyenkor belülről ráz a zokogás és vacogás, annyira idegennek és jéghidegnek bírom érezni egyetlen perc alatt. Mi a faszért kell nekem mindenből drámát játszanom?
ha lehetne három kívánságom, az egyik az lenne, hogy legyek sokkal lelkiszegényebb és értsek kevesebbet a világból. Nem akarom tudni és érteni azokat a dolgokat, amik fájhatnak.
Amik fájnak.
jó, hát ez csak egy kis őszi-téli depi, gyógyír rá a forralt bor (csak a mama meg ne lássa!) Hozzá meg: ezt választottam, egyem meg, amit főztem. Annak ott vége volt, vége lett volna így is-úgy is. Csak hát...sokszor itt meg úgy érzem magam, mint depis anyám valószínűleg a kőbányai panelban. Amore meg azt kérdezi, minek akarok dolgozni menni, nincs rá igazából szükségünk...
De.
Nekem van.