Válasz a múltba.

Kedves Iván,

köszönöm szépen a soraidat.
Nagyon meghatottak. A messzeség megszépít, meg az emlékezés mindig megható. Gyermekáldást nem tervezünk, így is épp elég a fölös háj rajtam.

Sorsközösségünk tévhite valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad Benned, hogy Te is, én is mások vagyunk, mint sok többi idióta. Tudatosabbak és nem engedünk a csordaszellemnek, legalábbis én megpróbálom ezt megvalósítani. Nem befolyásolnak az élet rózsaszín és/vagy csillámlós és/vagy olyan dolgai, aminek bármi köze is van Zámbó Árpihoz, Győzikéhez vagy Kiszel Tündéhez. (és társaihoz)

A mélabúm "melletted" is mélabú maradt, mert talán akartál volna szeretni, de mégsem tetted. Te is csak erősbítetted bennem azt az életérzést (többekkel együtt), hogy "bazmeg, még egy öreg/kiscsikó csepeli /kanizsai/mucsai fasznak sem kellek állandóra", Te is csak hozzásegítettél ahhoz, hogy kurvát csináljak magamból a nagy büdös semmiért.
Talán tudtad, értetted, hogy mit szeretnék, mire vágyom, mi a fasz mosná le a képemről a mélabút, de sem időd, sem hajlandóságod nem volt nekem megadni azt. Helyette kicsit nyúlkáltál, elmatattál bennem és hogy mindezt ratifikáljad Nekem s Neked: néha Te is mélabús arcot vágtál, csakhogy elhiggyem: Te nem olyan vagy, Te jót akarsz nekem és igen, Te is sajnálod.

Szerencsére kikerültem abból az értékcsökkent és lelkibeteg körből, ahol minden beteg magát próbálja meg kiápolni saját fóbiáiból meg hajlamaiból, pusztán azáltal, hogy próbálja elhinni: ő makkegészséges, mindig csak a másik a hülye.

Nagyjából ennyi.
Mivel annyival öregebb és tapasztaltabb vagy nálam, óvakodok kioktatni Téged, de azt azért hadd mondjam el: Magadat is becsapod azzal, ha másokat áltatsz. Megváltoztathattad volna a férfiakról kialakult
képemet (persze, ez nem egy jólfizető állás, csak humanitárius, pepecs elfoglaltság lett volna), de inkább csak hozzátettél a szarkupachoz.
Sosem fogom elfelejteni, mikor az egyik, neten összeszedett barátnődről azt mesélted, hogy "-Találkoztunk párszor és a következő napon már azt kérdezte, hogy Na, és ma mikor találkozunk? Mikor végzel?-érted, Gretchen? Teljesen természetesnek veszi, hogy már össze vagyunk nőve..."
Igen. Valahogy ezt hívják kapcsolatnak.
És ha Te nem érzed, hogy a hatodik napon is találkozni AKARSZ a másikkal, mert hiányzik, akkor megint csak áltatsz-szopatsz valakit, aki nem ezt érdemli.

Nem tudom, mik történtek Veled az évtizedek során, amik ilyenné tettek, de nagyban Te is hibás vagy.
Felületes kapcsolatokkal takargatod, hogy vénségedre egyedül maradtál, tetézed azzal, hogy azt gondolod most: hülye ez a picsa, nincs is szükségem senkire igazán...

Jó, maradjunk ennyiben.
Neked is sok boldogságot, bármiben is találd meg.
Bár nekem beharangoztad, hogy nem szokott kitartani a boldogság sokáig, azért én megpróbálok tenni az enyémért, a mienkért valamit.
Sokat.