Nyomokban ülök romjaimon.
Ez egyszer biztos.

ténykedések végjátéka
érvelések szívjátéka
tépdesések szájjátéka
történt a minap, hogy írtam egy bejegyzést, amit alant majd megpróbálok rekonstruálni. Addig is itt van a jelenidő: ha feldobom, színes, ha leesik, past perfect. (fast perfekt)
De inkább hányás.
miután Amore tegnap este -szerintem tök indokolatlanul- bedurcázott, ma írtam neki egy kibékülős e-mailt. Természetesen még neki állt feljebb (jó, mert ő magasabb, az övé eleve fentebb kezdődik...) és alaposan összevitatkoztunk mailben. kövesse on-line...!
tegnapelőtt megtudtam, hogy meghalt egy rokonunk, a nagymamánk testvére. Fél évet laktam náluk a gimiben, mikor kirúgtak a kollégiumból. Hát, ott is hoztam a formám akkoriban...ég is a pofám, de ez csak indirekt, mivel mindenki csak a hátam mögött susmusolt, senki nem merte szemtől szembe megkérdezni, hogy mégis mi volt, hogy volt... De azért sajnálom a Jóska bácsit, annyira jószívű és igazi gazda ember meg nagypapa volt.
tegnap halottak e-mailjeit és halottnak hitt e-maileket olvastam. Kettőre válaszoltam is, ma jött az egyik címről üzenet. Az se tegnap volt... - kezdte ez az egyik.
ugyancsak tegnap olvasgattam a Tanár Úr cikkét az egyik vidéki napilap on-line változatában. Kemény Dénesről írt, és rá kellett jöjjek: még mindig imádom. (a Tanár urat...)
megint szembesültem azzal, hogy gyakorlatilag csak akkor van rendesen kitörölve a seggem, ha magam csinálom... Vagyis hiába kér meg az ember bárkit bármire, mindig elcseszik. Jó pénzért direkt felhívtam a régi üzemorvosomat, hogy az utódom nevére állítson ki nekem receptet. Vagy megilletődött a hirtelen jelentkezésemtől vagy csak túllépte a nyugdíj-korhatárt, mindenesetre az én nevemre állította ki a recepteket, holott megmondtam, hogy szeptember 1-től már nincsen Magyarországon TB-m.
csak hogy még idegőrlőbb legyen az egész: anyát felhívtam és mondom neki, hogy ha még ezen a héten odaér, akkor váltsák ki. Erre mit kérdez: nem lett volna egyszerűbb, ha rögtön ide postázzák? Meredten bámultam a kagylóra a kezemben. Anya, miért, szerinted Pestről előbb kipostáztatom Svájcba, hogy azután én adjam fel innen Pestre...? Szóval, én nem tudom, hogy ez már népbetegség-e, vagy csak a pesti folyamatos kánikula hatása-e, de ez így ebben a formában nagyon nem.
és akkor jöjjön a bepótolás. Vagy ilyesmi.
már világosan, nem csak körvonalakban látszik, hogy tévedés volt ez a jótékonyság az unokahúgommal. Ezt igazolja egyébként a fentebb vázolt veszekedés Amore-val.
unokahúgom rendelkezik azzal a naív felfogással, mind nőileg, mind munkaerőileg, hogy ő úgy jó, ahogy van. Nem ő tehet arról, személyes sértésnek veszi, hogy állig feketébe öltözve, burjánzó szemöldökkel, antinőként nem kell egy fiúnak sem, illetve hogy biológus-ökológus diplomával nem halmozzák el őt a környezetvédelmi szféra legjobb állásaival. S mindez (mindkettő) 2008-ban, Magyarországon. Aki manapság 10 évet önként szív a debreceni egyetem biosz szakán és ennyi évet áldoz arra, hogy figyelgesse: milyen alakzatot adnak ki a tigris által rakott szarkupacok és ennek mennyi a környezetre gyakorolt savasító hatása, az meg is érdemli, hogy diplomásként macijelmezben önkéntes legyen ingyért a WWF-nek.
mikor rámoltam a fehérneműs fiókomat, akkor is kicsapta a biztosítékot. Teljesen elutasító, kirekesztő, félelmetes. Miért büszke annyira arra, hogy antinő? Arra, hogy "30 évesen azért tudni illene, hogy mekkora melltartót hordasz", nem az a megfelelő válasz, hogy anya úgyis tudja, körülbelülre, meg próbálgatni szoktam, hanem az, hogy jé, tényleg így mérik? na, majd legközelebb megmérem magam.
Szerinte a harisnyanadrág csomagolásán a den szócska az valami SMS-ben beküldhető szórejtvény.
És hát tanítani kellene azt az arckifejezést...amit akkor vágott, mikor elcsodálkoztam, hogy még életében nem volt nőgyógyásznál. Még én éreztem magam egy büdös kurvának, miközben lesújtóan azt artikulálta, hogy az orvosa szerint nem olyan nagy baj, mert ő nem tartozik a  nőket támadó rákfajták által veszélyeztetett (=biologós szakzsargon) csoporortba. Mivel még nem volt sosem pasija.
mondjuk ezen nem kell kiakadni, mert a mai magyar medicína nagyjából itt tart. Meg hogy az ágy lábától nem lehet teherbe esni, tudod.
nnnnna...ez már olyan hosszú bejegyzés lesz, hogy idáig senki sem fogja elolvasni, de azért írom tovább. Próbáltam a gyerek fejében és íróasztalán kisbaltával rendet tenni. Úgy-ahogy sikerült. Közben volt még két mindent elsörpő mozdulat, melynek nyomán az íróasztal üdítően üres lett, ellentétben a kezemmel a szabadesésre bízott tárgyak alá tartott szemeteszsákkal. Volt sírás-rívás, de én nyertem. Mindig én nyerek.