Vagyis az új időnkszámítás szerint.

azért nem írok, mert sokat kellene.
de itthon van a héten még a férjem.
férjem....
Ezmilyen már.
anyuék visszarepültek kedden, rögtön elmentünk venni egy cipősszekrényt a nagy ijedtségre, este nekiálltam romeltakarítani, szerdán folytattam, csütörtökön meg kirándultunk egy világraszólót:
Gotthard-szoros - Ördög-híd - Furka-szoros - Grimsel-szoros - Rhone-völgy és Rhone-gleccser. 200 fotót csináltam... A gleccser belsejében is voltunk, jégalagútban. Ma meg Baselban voltunk Amore (ez már így marad...) nagymamájánál, ahol a nagyival együtt csináltam igazi ticino-i gombás rizottót, tonhal-salátát, további nyalánkságot. Gyertyafénynél evett három generáció (dédunoka, unoka, nagyi) és én.
Szakad az eső.
Csapkod a villám, dörög, órák óta, mint valami horrorban.
Amore-t kereste telefonon a rendőrség, nem tudjuk miért. Mivel ma péntek van, hétfőig várat magára a válasz. Ezért nem gyötröm még én is az idegeit olyan logikusan ostoba kérdésekkel, miszerint Se fel nem veszi a telefont, se nem szokása visszahívni senkit - mi az? ... és hogy miért...
Mert ez a szokása. A mobil lehalkítva, ha nemfogadott hívása van, nem hívja vissza a számot.
ehelyett nemrég, este 11kor az anyját hívja (logikus), és órákig találgatni próbálják, hogy vajon ki és miért kereste. Rossza hallgatni.
De enyém a tudat, hogy nem csak én vagyok kockafejű néha.
Ezek történtek, meg még halom, de majd.
Köszi a mindent.