Mozzanatokban gondolkodom már csak.

úgy szeret, mint még soha.
meg aztán megfázott, beteg volt, de ágyba persze nem. Menjünk! - és mentünk. Múlt vasárnap ide. Télen egyszer már voltunk, csodaszép, elvarázsolt világ. Igen, most azért kellett megint, mert akciós volt. 15,-fr-ba került összesen két dróton lógó libegő oda-vissza. (múltkor csak az alsóval mentünk a középig, ahol a tó van, a Melchsee) Felmentünk 2200 méterre, ahonnan a kilátás így meg így néz ki, csak most hó nélkül.
Ennek eredményeképp még rosszabbul alakult a megfázás, vagyis hétfőn és kedden itthon maradt lábadozni. (ez milyen ostoba szó)
na, és akkor a két napon össze-vissza szexeltünk. És mivel ennyire közel érzem magamhoz most, olyan jó bizonyos dolgokról beszélni Neki, amikről eddig nem bírtam.
kedden még vezettem is és tündéri türelme volt hozzám, pedig sokat bénáztam. Voltunk postán, tankolni, papírgyárban (közvetlen a gyárnál árusítanak, betankoltunk szalvétát meg papírtörlőt), voltunk a Landi-ban, ami egy fura vegyeskereskedés-lánc és vettünk végre új zuhanyfüggönyt és csúszásgátlót a kádba.
mostmár itt is picsameleg van, ettől még tegnap-tegnapelőtt ablakot pucoltam, takarítottam, holnap ágyhúzás, mosás, utolsó simítások (az idegeimen). Gyereket haza kell cuccolni a suliból, utolsó tanítási napja lesz. Tegnap megszívattam kicsit a Kiccsajt. Egyedül kellett hazajönnie a suliból és mikor a házunk közelébe ért, lementem én is a ház elé, de a másik sarkához, mint ahonnan ő jött. A kapu előtt állt már, mikor én is odaléptem. Kérdezi, hol voltam. Mondtam neki, hogy követtem őt a sulitól hazáig, hogy lássam, merre jár és mit csinál, ha egyedül, nélkülem kell jönnie.
Megette, persze, kérdések nélkül.
Szóval, ha üldözési mániája lesz már 14 évesen és folyton a válla mögé tekinget, az az én lelkemen szárad...
szombat így fog kinézni: reggel hétkor leszedjük a száradt ruhákat (egy teremnyit), nagybevásárlás, elmegyünk anyósékhoz valami szófát költöztetni, gyereket otthagyjuk, mi haza. Öt óra után pár perccel be kell csekkolnom anyuékat a repülőgépre a neten, ezért nem tudunk anyósékkal plusz gyerekkel együtt menni...mert csak 24 órával indulás előt nyitják meg a becsekkolást. Utána követjük anyósékat a Tellsplatte-ra, a Nagy(on) Kék Tóhoz grillcsirkét enni.
Próbáltam ilyen WiFi nyilvános internet pontot keresni a tóparton, útközben, hogy akkor elvittem volna a laptopot, találtam is, ingyenest, de nem vagyok biztos abban, hogy működne és nem akarok kockáztatni.
elkezdtem ilyen útinapló félét csinálni, hogy majd mindig megmutathassam, merre megyünk vagy jártunk, hogy eltehessék emlékbe. Meg még le kéne gyártanom az ajándék fotókat, belevágni a képkeretekbe...de ennek alapfeltétele lenne a szép, vasalt hajam, kisminkel, szépenöltöz...és ezt együtt! - na ez a lehetetlen...de ma este megpróbálom összehozni, mert ha itt lesznek anyuék, akkor már nem lesz se idő, se alkalom. Az örömszülők ezt kapják ajándékba.

megkaptuk az első ajándékot: egy gejl képeslap. Ez áll rajta: Felice Matrimonio. A nagybácsitól (+egyben keresztapa) jött az olasz határ széléről. Ő az, akit a múltkor a nője úgy hívott a kagylóhoz, hogy Amore, telefono!
na, Amore és a barátnője minden elképzelhető szépet kívánt nekünk, néhány bankjeggyel nyomatékosítva a galambok és angyalkák által cipelt cirkalmas arany feliratot. A postacíme annyiból áll, hogy név, irányítószám és helyiségnév.
Pont, mint megboldogult Szász Endrének. Mikor az Ex főnökömmel találkozott, átadta névjegyét és ennyi állt csak rajta (meváltoztatva...): Szász Endre 7291 Egyházashetény.
És pont. És Józsifőnök áradozott, hogy ez milyen klassz és stílusos és ő is szeretne ilyet.