Kaotika vegyeskarra.

a heti bevásárlást csütörtökön az én koordinálásommal letudtuk. Gyerek kapott kiscipőt én meg melegszendvics gyártó kézikészüléket. Aztán otthon épp anyóssal telefonált, mire elősejlettem a fürdőszoba párájából, mint valami egyszarvú egy csillagporos mesében, ködbe burkolózva...
És hevesen ráztam a fejem-akkor még nem értette, miért.
Nekem meg csak fájt a gyomoridegem és tudtam....
Letette és félve megkérdeztem, hogy ugye nem szervezte be az anyjáékat is holnapra, kastélynézőbe?
De, bazmeg.
Mert hogy utána nem lesz elég idő értük menni, ha együtt akarunk menni az IKEÁba, mert nem akar későn, mert fociEBtömeg...
Leszarom az ikeát.
Vita-vita.
Megint tipikus ikrek...
ő szaval nekem állandóan, hogy az anyja így, meg úgy...hogy milyen megjegyzéseket tesz, meg úgy osztja az észt, mintha az ő esküvője lenne... Háromszor ment feleségül egyébként...Szóval, Ő maga mondja, hogy milyen az anyja, meg hogy felőle el se kéne jönnie az esküvőnkre...De ha én netalántán egyetértek vagy ne adj'Isten überelem: akkor az rögtön nem tetszik, mert nem utálhatom nála jobban az anyját vagy mi a szar?
Igen, ez tényleg így van, hiszen később:
nincsen nekem semmi bajom Anyucival, mondtam, szívesen meghívnám őt hétvégenként ebédre, meg szervezhetünk együtt programokat...
Na, erre lecsapott drágám: -Ezt felejtsd el, ezt már próbáltam régebben is, nem működik, mert az anyám ilyen meg olyan...
És bevágtam a ziccert: -Ha szerinted ilyen, akkor ugye megérted, hogy miért nem akarom, hogy ott legyen...? Ez az én napom, és az előkészületeknél sem szeretném, ha ott lenne, ha beleszólna...
:-)
SMS-ben lemondta anyucinál az IKEÁt.
Megért pár ajtócsapkodást, mondanánk pestiesen.
Meg annyit, hogy egymásnak segget mutatva aludtunk el.
szombat reggel még tartott a durci, mentünk az iskolába fogadóórára. Kifelé jövet megkaptam (már békülő fázisban, mosollyal keretezve) hogy visszaváltozhatnék igazán azzá, akit megszeretett. Mert durva vagyok, cinikus és nem támogatom őt, nem vagyok toleráns, megértő.
Én meg felvázoltam neki, hogy mi áll az ő szótárában, tévesen:

toleráns=kussol, nem szól be
megértő=az én véleményemet visszhangozza

és eddig nem toleráns voltam, hanem nem tettem szóvá dolgokat...stb. ezt nem fogom egy életen át csinálni, igenis meg fogom mondani, ha valami nem tetszik. mint pl. az, hogy a megkérdezésem nélkül beszervezi nekem az anyját, amikor én az esküvőm helyét akarom megnézni...
aztán persze kibékülünk, mindig kibékülünk.
iskolából tehát felmentünk a várkastélyba. ott megint én voltam a buta szőkenő, mert nem kérdeztem meg a telefonba, hogy kivel beszéltem és hol kell csengetni. Igaz, hogy a kastélynak csak egy kapuja van és az eléggé be volt zárva és most mit érnék a faszi nevével, azt nem tudom...Kiderült, hogy a faszi, a gondnok, az Bernben lakik és a megbeszélt időre (azután 7 perccel) ért oda ő is, ahol mi már topogtunk és elhagyni készültünk a terepet.
este felé felhívtam anyut, ami megint grimaszokat váltott ki belőle. nem azért, mert felhívtam, hanem mert ő már nekiállt a vacsit készíteni és most rám kell várnia. Igaz, hogy egy perce még a számítógép előtt ült, előtte fél órát meg a vécén...
mindegy, ezt főztem, egyem meg. így fog eltelni az életem.
majd úgy teszek, mint aki nem veszi észre.
eb nyitómeccs: Svájc-Csehország.
Egy grimasz-féle 0-1-es vereség.
A himnuszon sírtam.
azért is, mert pár napja sírtam, hogy hiányzik Anya...hogy folyton arra gondolok: hányszor gondolta már, hogy felesleges élnie, már semmi nem vár rá, mostmeg elvihetem őt fel gleccserek-hegyek közé, virágszőnyeges völgyekbe, falvak templomába, tavak hullámaira...és ebbe belesajdult a szívem és sírtam drágám ölelésében...és most azért is, mert a telefonba beszéltük, hogy ő is nézi a meccset...és ott a panelban hallgatja a svájci himnuszt, tudja, hogy én meg itt...és tudom, hogy fáj, hogy nem vagyok ott, de boldog is nekem és büszke rám.
vasárnap végre papírra vetettük, mit és milyen csoportosításban szeretnénk megmutatni anyuéknak, kirándulások hegyivel...és pihenés, henyélés után gyerekkel elkezdtünk transzparenst készíteni, amit majd kézben tartunk a reptéren, ha jönnek anyuék, teli rajzzal meg tehenekkel, meg "Isten hozta Svájcban" felirattal, hegyekkel...később meg elkirándultunk ide nem messze, a szomszéd község "mögött" van egy Ördög-ároknak nevezett völgy, hihetetlenszép .
este vicces volt egymás után hallgatni először a Kanadai Nagydíj eredményhirdetésén a lengyel majd a német himnuszt, majd átkapcsolva ugyanezt a foci EB-n.
Fociban nem a lengyelek nyertek... :-(
kisbetűvel még idejegyzem, hogy karhatalmilag lebontottam a sátrat, mert takarítani kellett már a helyén-szobában, valamint csúnyán néztem, mikor kiccsaj megjegyezte, hogy jójó, de azért a gumimatrac maradhatna az ágy alatt...
valamint elkezdődött a "4 hét múlva már házas leszek...úristen!" kezdetű heccelődés. azt mondja, fél. attól, hogy valami (én) változni fog.
anyuéknak épp most kötöm az utasbiztosítást.
remélem, minden rendben lesz.