Az a helyzet, hogy minden szar.
Elszaródott, vagy már ilyen is volt...?

Az ebay-en is szart kevertünk és ugyan nem nagy tétel, de szar.
Így válik egy tarka-barka Lehetőségek weboldala egyszerűen ellenséggé.
Elkúrtuk.
Nem kicsit, hanem nagyon.
Aztán először nem volt véleményem, de mivel rákérdezett, ezért összehímeztem egyet. Nagyon kérdezte, ezért elétártam.
Azt, hogy én nem is akartam csinálni, de lehurrogtak, hogy miért vagyok szkeptikus. Utána az ő kedve ment el, mert nem történt semmi (azon kívül, hogy a kedve elment...). És még nekem kellett lelkesedést színlelni...Jó, nem kellett, de azt hittem. És amikor összeborult a kártyavár, akkor hirtelen énrólam derült ki, hogy vagyok az ötlet gazdája, kivitelezője, gondviselője és menedzsere, rajongótábora.
És mivel most szar van, erről én tehetek. Én szarom.
Ha nem lenne szar, hanem bejött volna, akkor...?
Na, mi lett volna akkor?
Megmondom.
Az, hogy: - Nalátod, nem hittél benne! Itt nyafogtál, hogy nem fog működni...! És látod, mégis. Csak Te mindig olyan "nembízol magadban"-vagy.
Előbb még ki kell mászni a szargödörből (esküvő előtt mindenképp).
A hallgatás sokszor fáj, de utólag kiderül, hogy gyógyír mindkettőnk homlokára.

A másik szarról is lenne véleményem, ha megkérdezné...de...eh...nem mondanám el neki akkor se, ha kérdezné. Azt, hogy igen, csezd meg, idejöttem, szerelmesen 81 kilóval, és épp útban voltam "lefelé"...és lelkileg totál taccsra vágtál 3/4 év alatt, aminek az az eredménye, hogy gyakran néztem a nutellés üveg aljára és megint nem jön rám egyik nadrágom se, de venni sincs kedvem, mert az olyan véglegessé tenné...hogy megint 46-os nadrágot hordok. (hordók)
Te tehetsz róla, mégis neked szúr szemet.
Te basztatsz azzal, hogy esküvőig ugye még visszafogyok kicsit.
De Te találod ki azt is, hogy este menjünk pizzát enni, meg miattad eszünk későn, 7 után majdnem mindennap.

Megint először fejben kell leküzdenem a rohadt zsírokat.

Megvettük az esküvői meghívót, kívételesen mindkettőnknek tetszik. Megvan kiccsaj ruhája is, az én cipőm is. Ma megrendeltem a gyűrűinket is. És összeállítottuk a menüt.
Még áttúrom a netet, de ha valamelyikőtök ismer németül szép idézetet, ami rákerülhetne az esküvői meghívónkra, szívesen várom.
Kinyomtattam és elküldtem anyuéknak a repülőjegyüket, kerestem utasbiztosítást.
Boldognak kéne lennem.
Ehelyett azt a kristálytiszta, egyértelmű összetartozást olvasom, és élem át hetvennyolcadszorra, amit csak könyvből ismerek:
Vis Major-Kyra Eleison-Könnyű álom-Vészbejárat

A folyó nem pihen.

Utóiratok.
A maradékmacska is haldoklik, szegény. Utáltam mindig is, valahogy...de most sajnálom. (és utálom) Naponta 1-3-szor a földrehuggggyozik, ezt szerencsére csak legfeljebb 1szer kell nekem felpucolnom, napközben. Este-éjjel-reggel Drágám teszi.
A kölökkel is akadt némi ordítoznivalóm.
A meghívókártyát természetesen nem zabálja a rohadék csilivili HP nyomtató.
És megjött a ruhám is, a postán rendelt.
Nem akartam felbontani, nem mertem akarni.
Még egy szart nem bírtam volna elviselni.
Aztán...gondoltam, lenyugodtam és felbontottam.
Természetesen ciciben kicsi, de nagyon, lent pedig bő: 44 helyett talán még a 42 is jó lett volna.
Egyébként pedig átlátszó, szóval...azt hiszem, az esküvői fotóra mégsenem csak libabőrbe illene öltöznöm...meg átlátszóba...
Szörcsing reloaded.
Mit még...?
Jah, a gyűrűnk szállítási ideje az enyém miatt 3-4 hét.
Belefér, de...
FKV.