De merre. Körbe. Karikába.

Tegnap -megint csak szótlanságom eredményeképp- hazajött Kedvesem néhány puszi után rögtön nekiállt felcsavarozni a szekrény hátlapját, ajtót, mindent, hipphopphipp, vagyis ma már pakolhatok egész nap.
Az egész nap nálam azt jelenti, hogy az az 1-2 óra, amit nem az ágyban vagy az internet előtt töltök...
ugyanis kezd elegem lenni a végre kiszemelt Boccia gyűrűnkből, on-line nem találom sehol, hogy megrendeljem, ahol esetleg a honlapon látom, ott kész FBI felderítés kell az e-mail cím megkaparintásához, aztán esetleg közlik, hogy ja, hát ők leginkább csak a titán órákat árulják ettől a márkától.
Ami lehet, hogy jó, de kurva ocsmány.
Írtam a központba, hogy szégyen és gyalázat, hogy ennyire gyönyörű ékszereket gyártanak és a marketingjük, a terjesztés fabatkát sem ér.
Nem válaszoltak.
faszkivan.
meg fáj a hátam.
Nemrég olvastam a neten azt is, hogy a svájci atel már 2002 óta a csepeli villamos erőmű tulajdonosa és üzemeltetője.
Itt (nagy) péntek ünnepnap, itthon lesz az egész család. Én meg megint vállonveregethetem magam: indítványoztam, hogy húsvétra 1 ebédre hívjuk meg az anyósékat.
Szamaritánus.
Vagy inkább szamár.
az egyébként aranyos volt, hogy vetélkedtünk az autókereskedőnél, hogy melyikünk vezetheti ki a szalonból a kirakaton át az új autónkat, aztán jött swen és se szó, se beszéd kiállt a kocsival a hatalmasra nyitott üvegportálon és odagurult az üzlethez tartozó benzinkúthoz tankolni.
rosszpont, hogy csak félig nyomta dízellel.
kb. 4,2 litert fogyaszt autópályán.

mindjárt kész vagyok a szekrénnyel, aztán lasagne.