dzsezzmegaz.

már megint hol kezdjem.
A Megváltó néha e-mailen közelít és mondja el, hogy mi az ábra. Így volt ez pénteken is, az imént említett reggelt követően. Pénteken egész nap leveleztem A-val és megerősítette bennem azt a szar érzést, hogy én itt csak tönkre megyek, ráadásul gyakran anélkül, hogy tudnék róla.
És hogy mindenütt jó, de a legjobb számomra mégis valahol máshol lenne.
hosszú délelőtti csendet Drágám egy dél körüli kérdéssel reagálta le, hogy most miért hallgatok, már nem is szólok hozzá? (t.i. e-mailen) Megírtam neki, hogy nekem ez tovább így nem, nagyon nem és legalábbis. Meg hogy beszélnünk kéne. Hát, erre támadásba lendült, hogy én mindig beszélni akarok, mégse teszem, zárkózott vagyok és egyébként meg biztos megint a levelei között turkáltam és észre is vette. Egyébként meg ha így meg úgy, akkor hogyan akarunk házasodni.
Ami persze nem igaz.
nem tudom, megint, mi (volt) a rosszabb: amikor beleolvastam a leveleibe és úgy fájt, hogy alig kaptam levegőt, vagy most hogy nem is akarok és félek is beleolvasni, mert gondolom, megint fájna...de így meg tök alaptalanul, pusztán a megérzéseimre hagyatkozva képzelgésekkel kínzom magam, hogy vajon mi folyik ott...
délután, mikor hazajött, alvást játszottam, bejött, szóval felkeltett, hogy akkor ő most lemegy a garázsba kocsit pucolni. Puszi?-kérdem. Odajön, odaad. odamond: azok után, amit írtál...
Nem húzom, lényeg, hogy este megmondtam neki, hogy én egészen másról szerettem volna beszélni, nem Róla, hanem magamróm és az én problémáimról és hogy segítsen...De ha már így indít, hogy biztos a levelei között jártam, stb., akkor azt gondolom, hogy bizonyára találhattam volna ott megint olyan levelezést, ami alapján ő veszekedésre számított. Logikus.
Lényeg, hogy miután jól kifakadtam, meg ő is, mondtam 5ször, hogy haza akarok menni, így vagy úgy, bármikor, holnap vagy azután.
És sírtam.
És a kanapén aludtam.
másnap korán reggel csörög a mobilom.
kétszer.
anyu az.
nem vettem fel, vissza akartam őt hívni a vezetékesen, nagy nehezen sikerült is.
a kezem úgy reszketett, hogy egy üveg pezsgő biztos kilőtte volna a dugóját a kezemben.
azt hittem, valamelyikükkel baj van, meghalt, mittudomén.
felveszi, természetesen nem történt semmi, csak valami apróságot anyu csak most tudott elmondani, amig tesóm meg apám vásárolni mentek. remek.
lebaszom, a telefont is. és elkezdek zokogni.
Drágám előrejön a hálószobából, nem mond, nem kérdez, kézenfog és magával visz hátra, a hálóba. Beszélgetünk, mostmár másképp.
Hogy menjek és tanuljak, amit szeretnék, veszünk kocsit nekem, hogy mehessek bárhová, nézzem ki a programokat, ami érdekel, koncert, kiállítás, bármi.
Megreggelizünk és elmegyünk autózni.
kipróbáltunk egy-egy dízel és benzines Nissan Note-ot, aztán még egy Toyota Aygo -t, szintén benzinest. Dízel változatban már a Peugeot 107-est tesztvezettük egy hete vagy mikor. Már a színekről beszélgetünk a Toyotással, mikor végre záróra van és hazaautózunk, hogy még meggondoljuk.
vasárnap későn kelünk, újra idilli minden, napsüt és a kiccsajjal az erkélyen olvasni próbálok.
Aztán jön a togoi haverunk, ML, ebay-ezünk, állítólag kapok tőle egy vadiúj Motorola mobilt, ha legközelebb jön. Raclette evészet már megint eltolódik, mert az egy fél napos program.
és eljött a hétfő, a Primastart szervízre kellett vinni és mindenki örömére vagy pechjére egy Micra C+C-t kapott a szervízben csereautónak, míg a buszt babrálják. Hazajött vele, megint tűz égett a szemében, hogy ez milyen klassz, mekkora csomagtartója van, ha a tető zárva van, milyen keveset fogyaszt, és 36.000 km van már benne...szóval olcsó. Rennmaschiene, neked. Nagyon szép.
Jah.
Tényleg. Csak én már kurvára unom, hogy nem bírja magát elhatározni.
Még jó, hogy vissza kellett adni a nap végén. Kért rá lízingajánlatot, este pedig megint győzködni próbált engem, de valójában magát, hogy milyen rendkívüli ajánlat.
aztán jött egy olyan kedd. megint laza napja volt, átíratták ML-lel az eladott terepjárót és bekukkantottak természetesen a szomszád faluban a Nissan kereskedőhöz.
Vagyis a nap végén egy újabb kocsival állított haza, egy nagyon szép grafitszürke Note-tal. Tudod, megint szövegelés, hogy milyen jó, teljesen odavan érte, tűz a szemben, satöbbi.
Nagyon szép, neked.
Megunom, mondom, hogy ha ez megéri meg izé, akkor most kezet rá, hogy nem hurcol haza több autót.
Két órával később hazaért, az aláírt szerződéssel.
Kicsit húztam a szám, mondtam, hogy még sosem vettem autót és szívesen ott lettem volna, még akkor is, ha csak formaság, papírmunka, és mert végülis az enyém lesz.
kiccsaj egyébként tök beteg, estére 39,4 volt a láza, de megint én többet törődtem a gyerekkel, mint ő. vizes ruha, teafőzés.
és bár este azt mondja: már nem vagy olyan boldog velem...megígérem, megteszek mindent...és reggel azt mondja: tudsz velem így élni? nem bírnám elviselni, ha nem lennél...mégis, reggel megint számítógép, e-mail, látom, hogy valakinek megint fotót küldött, (vagy csak engem akar provokálni), kérdezem, hogy a gyereknél lázat mért-e? - nem...
Most vesszek össze vele mindennap?

Pont egy évvel ezelőtt ezen a napon landoltam először Baselben.
És azt hittem, minden másképp lesz, mint ahogy.