Egy újabb este, amin csóváltam a fejem.

napközben váltottunk pár pikánsszexesbe boruló e-mailt, amiben egyértelműen a tudtára adtam, hogy legszívesebben ott folytatnám a mit és hogyant, ahol múlt éjjel műszíves-nehézlégzés közepette abbahagytuk.
hazajön, mesélek a helyi ékszerésznél tett látogatásunk eredményeiről, de látom a szemén, hogy még feleannyira sem érdekli, mint amennyire unja.
Aztán asztalbontásnál megölel: - ma is felveszed a harisnyád...? szeretnéd, hogy bedughatok valamit a popsidba...?
Szeretném, gondoltam, de nem nagyon mondtam semmit, mert már megtanultam, az Ikrek olyan, hogy ha mondjuk nagyon szeretne valamit a másiktól, és/de a másik még jobban akarja, akkor elmegy tőle a kedve.
Logikus, nem...?
szóval, elmentem fürödni, nagy habokban...ami figyelmes szemlélő pasim számára jelenthetné egyértelműen, hogy mindig ilyenkor szoktam totális szőrtelenítésbe fogni, 98%-ban az ő kedvéért.
Egyszer bejött, kértem tőle egy pohár fehér bort, hozta a kérdéssel együtt:
- de ugye nem maradsz sokáig? ugye nem tízig...? hiányzol...
nem maradtam sokáig, mert hiányoztam és hiányozni jó dolog, megörültem neki. Megvan az a rossz szokásom, hogy szeretek mezítláb mászkálni aminek az a velejárója, hogy csendben járok és váratlanul bukkanok fel néha. Igazán megtanulhatnám már, hogy ez nem mindig kellemes. Mert meglepem az embert és esetleg olyat látok, amit nem szerettem volna, ha előre tudom, mi lesz.
természetesen megint a gép előtt ült, szerintem csetelt valakivel, legalábbis, úgy tűnt. Leültem a tévé elé. Kb. 5 percre odajött mellém, benyúlt a combjaim közé, megsimogatta a borotválás eredményét, hamar megbeszélte magával, hogy hamar megunjuk, ha mindennap szexelünk...aztán vissza a géphez, közben rendszeresen kérdi, hogy fáradt vagyok-e, mi a bajom, mi van, mondom, hogy megyek aludni, erre majdnem tiltakozik...mondom, hogy az imént azt mondta, hogy ne maradjak sokáig a kádban, mert hiányzom, most meg itt ülök egyedül...a tévé előtt...aztán kb. jó fél óra múlva tényleg elmentünk aludni.
és megkérdi, hogy mérges vagyok-e.
meg hogy szexelni akarok-e.
aztán alszunk.
frászt.
nézem a plafont.
nem tudom, miért vagyok dühösebb:
azért, mert keveset szexelünk vagy azért, mert nem tetszik.
gyanítom, hogy mindkettőért.
és ma reggel megint.
felébredünk, érzem, hogy fogja a kezem. odahúzom a kezét az ölemhez, de mintha döglött hallal takargatnám magam. már szól a rádióvekker. odafordul, ad egy csókot és felkel. a sötétben az első dolog bekapcsolni a számítógépet odakint a nappaliban. de ha megkérdezném, hogy mégis...este 10-ig a gép előtt ült, alig pár óra múlva ki a faszomtól vár ilyen sürgős levelet, aki az éjszaka közepén írna neki?
akkor megint én lennék a hisztis és a féltékenykedő és én bezzeg egész nap a gép előtt ülhetek, tőle meg sajnálom és megtiltanám.
meg bazmeg, mert állítólag senki barátod nincs, azon a kettőn kívül, akikkel találkozgatunk.
akkor mégis kivel írogatsz, csetelsz?
ha nem teszem szóvá, akkor is, egy idő után robbanok.
ha szóvá teszem, akkor meg jelenidőben veszekszünk.
nehogymá egy teljes napig boldog legyek.
mielőtt kilépett volna az ajtón, visszajött elköszönni, puszit adni. azt kérdi:
-mérges vagy? szeretkezni szeretnél? itthon maradjak...? ha most elmegyek, magadnak fogod csinálni?
mondom, hogy igen, igen, igen...nem.
Erre mi a válasza, természetesen?: túl sokat gondolkodsz.
Te meg túl keveset, gondolta a szívem, meg az ölem és sírva fakadtak.