meg lapoz

Hétvégén voltunk Baselben a tulajdonképpeni tavaszi nagy vásáron, ami egyszerre került megrendezésre az Utazás kiállítással. Begyűjtöttünk nagyhalom katalógust, spanyolok nagyon profi módon infó CD-t adtak (ki) a hivatalos turisztikai hivatal által összeállított hotelekről, nagyon szép bemutató.

Osztrákoknál természetesen kiscsoki járt (elcsenték a bécsi melange mellől?), törököknél, meg a marokkói sarokban csüngős ruhákban mosolyogtak, néha hastáncoltak.
Találtunk egy iszonyú szép buszt, turista buszt, ami ötcsillagos...álomszép. 62 frankért elvinnének a genfi autószalonra, sütivel, kávéval, üdítővel.

Aztán este, meg másnap este is lapozgattuk a katalógus-zsákmányt és én megint könnybe lábadtam. Mondhatni évtizedekig fájt, hogy azt gondoltam, én úgyse jutok el sehova...kivel meg miből...olyan helyekre, amik az újságokban kéklenek. Nem fogja a forró szél az arcomba simítani a sós tengeri levegőt, nem hord majd finom homokot a tincseim közé.
Most meg azt mondja:
- nézd meg, mi tetszik...hová mennél szívesen?
- veled.
- jó, de hová...?
- az mindegy.
- te sírsz...?? te sírsz...te miért sírsz?

Én szerényen Horvátországgal indítok, végülis, azt olcsónak érzem és ott is van tenger...erre azt mondja, hogy nézzem csak jól körül...a Cote d'Azure ugyanannyiba kerül...

Hogy én a Cote...izé...hogy én ott?
Majd hiszem, ha már visszajöttünk....pedig nagyon szép.