én és a könyvek.
a könyvek és én.

Az igazság, hogy most számot kéne adnom olvasatlan- vagy olvasottlanságomról. Én egy olyan hülye fogysztó vagyok, a könyvek terén is, hogy mindig ugyanazt veszem meg- csak épp abban a boltban, ahol olcsóbb...Könyvben is mindig azt olvasom, amit már ismerek.
Azt gondolom, hogy megvannak a könyveim, a szükségesek, és mindig a hangulatomnak megfelelőt olvasom újra közülük. Amire épp akkor, abban az élethelyzetben, periódusban, csillagállásban (mátrixban) szükségem van.
Meg úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan keveset olvasok, hogy el is felejtem, mit olvastam már.

De Kátya kedvéért megpróbálom.
Most először. Ha egy hét múlva más jut eszembe, majd aktualizálom.

1. Victoria Finlay: Színek
Utazás a festékesdoboz körül és benne. Fantasztikus, kalandregénynek is beillő művészettörténelem; olyan valamivel átszőve, amire nálam nincsen is szó. Egyszerűen nem találok. Teli értékes, intelligens érzelemmel, az élet teljességével, túlmutat és áthidal emberöltőkön, évszázadokon; kerekké, kerek tükörré passzintja össze a rátalált szilánkokat, csodálatos történetfonallá szövi pille ujjakkal a színek keletkezésének, első és további használatuknak meseszálait.
És mikor az ember olvas valami fantasztikusat, mint például a szélben hullámban táncoló végenincs mélybordó sáfránymezőről, az egy dolog. De utána megpillantani mindezt, teljesen véletlenül a Balaton-felvidéken...az olyan, mint mikor a többezer darabos puzzle utolsó darabját bepasszintjuk az egyetlen üresen maradt kis résbe.
Egyébként ez egy úgynevezett HVG-könyv, a hvg által gondozott sorozatban jelent meg.

1. Richard Bach: Illúziók
Igen, ez is az egyes sorszámot kapta. Akárcsak az előző kötet: eggyé, folyamatossá tesz valamit: amiről azt gondoltuk eddig, hogy véges, arról megmutatja, hogy végtelen, örök körforgás. És nem valaki más körforgása, hanem mindenkié. Nekem folyton Mozart Requiemje jutott eszembe olvasás közben, ami gyászmise volta ellenére mutat bizonyos örömteli jegyeket. Számomra azt mondja: az elmúlás tényleg az élet szerves, elválaszthatatlan része és az új dolgok akkor jönnek, ha képesek vagyunk elengedni a régieket.
A könyv egyik főszereplője egy könyv, amiben nincsenek oldalszámok. Amikor az embernek szüksége van a könyvre, (illetve jótanácsra) egyszerűen csak fel kell ütni bárhol és biztos lehet a könyvbéli főhős, hogy az első mondat, amit olvasni fog, tovább segíti őt a probléma megoldásában, helyes irányt mutat az útelágazásban. Ha az ember fogékony és nyitott a saját szellemi ereje előtt.
A gyönyörű ebben az, hogy nem csak a főhősnél működik ez a könyvbéli könyvvel, hanem kipróbáltam...szinte bármilyen könyvvel. Talán még matek példatárral is, de ha lehetőségünk van, folyamodjunk inkább tanácsért egy másik kezünk ügyében lévő könyvhöz, amiben betűk vannak, nem csak számok.

2. Vavyan Fable: Tűzvarázs és Sárkánykönny
Azt hiszem, most sokan a szívükhöz kapnak.
Nem kell. Tudom, hogy ponyva.
Felvillantja komplex dolgok régen elfeledett egyszerűségét, egyszerű szépségét.
Hogy a legszebb ajándék nőnapra igenis a kiscsokor hóvirág, nem parfüm harmincezerért vagy nem akciós fitnesszgép a Tescoból.
És hogy az ember hogyan tud szépen szeretni, erőlködés és sallangmentesen.

3. Vámos Miklós: New York-Budapest metró

Tegnap este eddig jutottam, aztän meghalt az egyik cicánk...18 éves volt, Drágám 16 éves volt, még jogosítványa, autója sem volt, Kiccsaj meg persze méginkább sehol se volt még, mikor picinek megtalálta a cicát. Drágám most 34. Életének több, mint felét egy lakásban töltötte a macsekal, milliószor csak a cica várta otthon, senki más, mikor az éjszak közepén munkából hazaért az üres lakásba.
Elvittük az állatorvoshoz, el fogják hamvasztani és postán, nevével ellátott szépkis tasakban visszakapjuk, poralakban. Eltemetjük a virágos-füvesládába, ahol mindig feküdt.

Tehát.

3. Vámos Miklós: New York-Budapest metró
Ha valaki még nem olvasott Vámostól semmit, ezzel kezdje. (Vagy a bár című novelláskötettel). Ez a könyv is illik a sorba: a végén a kör bezárul, kerek, egész, akár folytatódhatna is mindjárt rögtön az elejével. Fordulatokkal, kapcsoódási pontokkal remekül átszőtt, szervezett regény, imádom. Vámos szókimondása már itt is "szóhoz jutott", de itt még valahogy mást mondott, mint a legújabb regényeiben. Egyébként egy kisember körbefutása, aki nem lesz attól nagyobb, mert külföldön, külföldiekkel hozza őt össze a sors, pedig azt hiszi, hogy ez már a siker előszele. (inkább hátszele, vagy fingja, amit a saját orrába dörgöl a szél, na, pont ilyen Vámos stílusa is) Megjárván Amerikát, azt hiszi, ő Minden Titkok tudója, "amerikás", aki majd behozza az új világ morzsáit lemaradt kis hazájába, de közben már itthon is lehet pizzát rendelni, akár az éjszaka közepén, Marton Gyula legnagyobb meglepetésére. Visszatérvén magyar honba, összeismerkedik egy fiatal lánnyal, aki...

"Gyula, maga mindig iszik, amikor játszik? Nem, mondta Marton ellenségesen, csak előtte meg utána...mi a fasz közöd van hozzá? Maga meg mi a faszt káromkodik? nehogy azt higgye, ez sikkes! - Márton Anikó kislányosan mosolygott. Na jól van, majd beszélgetünk előadás után, all right? - ajánlotta Marton Gyula békülékeny hangon. That's fine with me, felelte Márton Anikó, olyan tökéletes kiejtéssel, hogy Martonnak elakadt a szava. A kurva anyját, gondolta, ennek a fele se tréfa...ez kimegy, eljátssza azt a szerepet...fölfigyelnek rá... befut... megcsinálja mindazt, amit én szerettem volna, olyan könnyedén, ahogyan a konyakos poharat tartja a hosszú ujjaival..."

Közben megtanulhatjuk azt is, hogy hogyan kell jó önéletrajzot írni. Például ha leírjuk, hogy egy amerikai egyetemen voltunk oktatók, nem kell tudnia az önéletrajzot kézben tartónak, hogy alig volt diák, akit érdekelt volna a mondókánk és hogy azokkal sem jutottunk el a tananyagban sehová...

4. Botta Dénes-Püspöki István-Vertel Beatrix. A névjegy története
Már a könyv alakja is rendhagyó: egy keskeny, ám magas könyv, ami pontosan arról szól, ami a címe. Időutazás a kisasszonyok, a méltóságosok, tekintetesek évszázadába, kacskaringós betűkkel írt vizitkártyák fotói terelnek, melyek sorai közt olvasva előviláglik az akkori miliő, szokások, illemek és jellemek.
Ha lapozom, érzem a délutáni tea illatát, mely a fürtök és kontyok között csigavonalban gőzölgött a szalonban, csipketerítőn csipkeszerű porcelán tányéron pihent a porcukorral lágyan hintett teasütemény.

5. Az én könyvem
Ami...életemmel folyamatosan íródik. Egyszer talán bárki elolvashatja.

És akkor most meghívom: Bridgetet, különösen, mert már régen nem írt a blogjába, Murcit, akivel most kitolok, mert neki nem öt, hanem legalább százöt kedvenc könyve van, IÁ-t, mert már ő is régen írt, de tudom, hogy szeret olvasni, Pöttyét, mert kíváncsi vagyok, mit szokott olvasni, és mondjuk még...Minét , mert semmi tippem, vajon miféle könyveket olvas. Tankönyveken kívül, ugye...