Az említett togo-i szimpatikus egyedülálló fiatalembert meghívtuk raclette-evészetre.
Ez svájci kaja, krumpli, húsos szalonna, raclette sajt és sütő kell hozzá, meg minden, amihez még kedved van: savanyúság, kukorica, bármi ehető.
Utána többesben megint a Mövenpick hotelbe mentünk Mövenpick fagyit nagykanállal enni és nini, a felszolgálónkra az volt kiírva, hogy Zsolt ......
Na, rögtön molesztált az asztaltársaság, hogy beszéljek vele magyarul.
Én visszakérdeztem, hogy jó, de mit?
Erre mindenki a fejét rázta: bezzeg ők külföldön!
Minden honfitárs rögtön tesó...
Méghozzá a legközelibb.
Végül, engedve a tömegnyomásnak, mikor Zsolt letette elém a fagyikelyhet, nagyon szép magyar köszönömöt rebegtem.
Igen, felkapta a fejét, mosolygott és mondta, hogy "ilyet se hallok itt mindennap..."
Mindenki örült, elfogyott a fagyi és mindenki hazament.
Zsoltnak még kicsit maradnia kellett.
