Hogyismondjam.

Valahogy úgy kezdődött, hogy az ideglelés szélére érve konstatáltam -ugye-, hogy lányka mennyire nem tud írni-olvasni. Az idők folyamán, évszaknak, napszaknak, Hold-ünnepeknek és egyéb monszunoknak megfelelően-témaaktuálisan próbáltam őt rávenni a gyakorlásra.
Igen, bizonygattam, hogy nem az a baj, ha nem tudja, ha csúnya lesz a bé betű. Hanem az a baj, ha nem gyakorol és még fél év mőlva is csúnya marad a bé betű.

Gondoltam egy merészet és rávettem, hogy írjon a Jézuskának kívánságlistát. Addig is ír az a gyerek...és nem Al Bundy-t vagy SpongyaBobot néz...

Ez a történet mára Mega-Projektté nőtte ki magát, a gyerek elkezdte szinte 1:1-ben kimásolni az összes játék nevét a játékkatalógusból.
És ő nagyon komolyan gondolja ezt az egészet.
Drágaédes kacskaringós betűtévesztős írásával ott sorakozik legalább tízféle Barbie specifikáció, fodrászkellékes babafej, ikerpár-babakocsi, póniló, öltözékkel, baba lovagló öltözékkel, természetesen a póniló ruhájára hajazó kökörcsin-mintával bársonyra megálmodva.
Azt mondja, teljes életnagyságban, a fürdőkádban állva:

- Tudod...holnap még folytatom a listát...jó?
- Csibe, szerinted el fogja bírni a Jézuska az egész pakkodat?
- Hát...
- És mit gondolsz, megérdemled mindezt?
- Hát...
- Jól viselkedtél egész évben?
- Nem...de...
- Igyekeztél tanulni az iskolában?
- Nem...de...
- Akkor megérdemled...?
- Nem...de...
- Akkor most fürödjünk...

Később.

- Segíts lécci, belegabalyodtam. Ezt a babát már leírtam...?-mutat a katalógus salátává lapozott oldalára.
- Igen.
- És ezt itt...? Ezt megrendeltem már...?
- Csibe, a Jézuskától nem rendel az ember...

Másnap.

- Tudod...igazából csak a póniló, meg a hozzávalók, meg az ikerbabakocsi lenne fontos. A többi nem olyan nagyon sürgős. Ráérne akár jövőre is....

Később.

- Csibe, baj van. Nem is leszünk itthon, mikor jön a Jézuska ide. Most mi legyen?
- Hát...ide rakhatná a nappali közepére, itt van hely....
- És ha ennyi mindent rendelsz, hová fogod rakni majd a Te szobádban?
- Hát, rendet rakok...
- Ez jó ötlet. Most el is kezdhetnéd...Még karácsony előtt. Mondjuk rögtön.
- És a régi babakocsit apa kiporszívózhatná, mint a cicákat szokta és akkor odaajándékozhatnánk valakinek.
- Csibe...de hát a Te babáid még nagyon szépek. A babakocsi is.
- De én másikat szeretnék. Az én babám csak sírni tud. Ez meg sír is, ÉS beszél is...
- Értem, de...ez olyan lenne, mintha én írnék a Jézuskának, hogy szeretnék egy új kislányt, aki nem csak sírni tud, nem csak nemet mondani tud, hanem szót is fogad, meg ír-olvas-számol... És a régit meg apa kiporszívózná, mint a cicákat szokta és akkor odaajándékozhatnánk valakinek...?



Aztán késő este a kezembe akadt ez a...kódex-másolat és lassanszépen elmosódtak a gyerekszív-betűk, ujjheggyel megsimogattam a kacskaringókat a lámpafényben, és sírtam, mint egy csöndes, téli este.
Talán helyette.
Talán az ő el nem sírt könnyei jutottak nekem, lettem hírvivőjük. Talán nem tudta még...az évek során, hogy ekkor vagy akkor sírnia kellett volna...anya nélkül, apa kicsi szeretetével a háta mögött, pótanyák jöttek-mentek, sokminden hiányzott az életéből, amiről nem is tudta, hogy hiányzik...de a hiány ma is látszik...az élmények megmunkálták őt is, mint agyagot a korongon kezek...otthagyva látható-láthatatlan ujjlenyomatukat.

Nagyon érzem a bőrömön, hogy nem a gyerek tehet arról, amilyen.
Ha nem látná,...mondjuk akciófilmekben, hogy a kezét ökölbe is lehet szorítani...lehet, hogy csak simogatásra használná.
Ha nem hallaná, hogy valaki nem a valót mondja, fogalma sem lenne arról, hogy mást is ki tud mondani, mint az igazat.