Színre színt.

Tegnap tovább szerelgettem az iwiwen az adatlapomat, aztán rákerestem néhány ismerősre, bejelöltem őket, hátha nem tagadnak le.
Találtam valakit...akiről már egyszer itt írtam. Akkor voltam (illetve még most is az vagyok) olyan gyarló, hogy nem jelöltem őt vissza, sőt, ki is töröltem magam a wiwről.
És roppantul utáltam az illetőt, mert...mert neki sikerült.
Brüsszelben, az EurópaParlamentben dolgozik, anyuka, nem hízott, Dr. lett, stb. stb.

Megtaláltam-kerestem az általános iskolámat is. Furcsa volt látni, hogy ott is miként alakultak a dolgok. Fejben úgy őrzöm a tanárokat, ahogy legutóbb, 14 évesen láttam őket. Amelyikük mondjuk akkor harminc volt, ma már majdnem ötven. Maradtak ott, abban a valóságban.

Ennek nyomán ma megint rámtalált az a szokásos, folyékony szar kedv, hogy semmit nem értem el és egy senki voltam eddig is, hátmég itt...
Itt hivatalosan nem is létezem.

Aztán persze Drágám jól megtámogatott, jobbról-balról.
Most alszik.
Szerencsére vége ennek a mizériának, hogy hajnalban jön haza, délelőtt alszik és én meg semmit nem tudok emiatt csinálni, mert csendben kell lenni.

Unalomból kitöltöttem egy angol tesztet itt , egész jó lett, 20 kérdésből két hiba. Találtam itt személyiség tesztet is, megcsináltam, itt az eredménye.
Szinte ugyanezt mondta fél órája kedvesem is.

Önnek összesen 45 pontja van.
A pontszámhoz tartozó értékelése:
Hahó!
Itt az ideje, hogy az önmagában rejtőző erőt és energiát tudatosítsa,
ezekre bizton számíthat bármilyen élethelyzetben. Csak az az ember tud
pályáján és kezdeti nehézségein sikeresen haladni, aki nem engedi, hogy
ezek a tudattalan energiák lappangva maradjanak. Önnek kellő
magabiztosság és szociális érzékenység áll rendelkezésére, csupán el
kell hinnie ezek valós létezését. Az önben lévő tisztelet, amely mind
munkájának, mind embertársainak szól, előnyére válik, hiszen mindig
jobban szeretik az emberek azt, akik őket tisztelik és feladataikat
becsülik. A munkahelyi vezetőjétől több odafigyelést és segítséget
kaphat.