Tőmondatok helyett: tőszavakban.

Most tudtam meg: a Concorde pályafutásának a kegyelemdöfést valószínüleg szeptember 11. adta meg.
A brit és francia légitársaságok jelentései szerint a terrortámadások következtében (törzs)utasaik csaknem 40%-a -az ingázó üzletemberek- elhunyt.
Kár érte, mert gyönyörű, kecses és egyedülálló madár volt.
Nagyjából 35 éven át műszaki hiba nélkül működött, egyetlen Concorde zuhant le, ő sem saját technikai defekt miatt, hanem a kifutópályán heverő fémszar miatt. Rágurult felszálláskor, a kerék felhajította a gép felé a fémdarabot és lyuk keletkezett a tankon.
Legalábbis ezt mesélik.

Szintén az akkori, szeptember 11-i események nyomán készítettek egy 1 éves felmérést, milyen kihatásokkal járt a támadás. Egy éves intervallumot tekintve -most bármilyen számot írhatnék- tudjuk, hogy enorm arányban eltolódott az utasforgalom a repüléstől az autózás irányába, mert az emberek féltek, hogy hasonló támadásban lehet részük a fellegekben.
Eredmény: 12 hónap alatt csak az államokban 1500-zal növekedett a közúti balesetben életüket vesztettek száma.

Aztán itt van például az új Airbus A380.
Most mutatták a tévében a Singapore Airlines első útját az új csodamadárral. Nemhiába díjnyertesek és vezetők a távol-keletiek a kényelemben, luxusban a vendéglátás (inklusive utazás, utasok kényelme, légitársaságok) terén. Össze sem lehet hasonlítani, hogy hogyan kényeztették első utasaikat a szingapúriak és a lufthansa.
Utóbbi esetben kaptak mosolyt meg pezsgőt.
Távol-keleten mindeközben készültek a nagy útra: Szingapúrból Sydneybe, indulás október 25-én.
Reggel, tekintettel a korai check-in-re, a reptéren reggelivel várták az utasokat.
Az Airbus gyártója eredetileg 555 ülésesre tervezte a gépet, a szingapúri légitársaság által megrendelt konfiguráció-gépen nagyjából 480 utasnak szereltek helyet.
Inkább lemondtak "némi" bevételről, csakhogy teljes kényelmet biztosíthassanak utasaiknak.
Van egy úgynevezett suite-class, ahol az "ülések" valójában felszállás és öv-kicsatolás után szinte rögtön normál méretű franciaággyá alakíthatók, elszeparált hálókabinokra van osztva a nevezett dekk.
Itt sok érdekességet lehet még olvasni a gépről, például vicces összehasonlításokat állítottak össze: 5 átlagos zsiráf magasságú a gép és nagyjából 4,5 millió teniszlabda férne el a gép térfogatában.

Ma pedig Baselbe mentünk, az Őszi vásárra.
Nem olyan, mint a BNV volt anno, hanem ott kezdődik a "dolog", hogy a vásár nem egyetlen, elszeparált területre korlátozódik, hanem a fél város "vásárlázban" ég, egyik helyszínről villamossal mentünk a másikra, a például a Münsterplatzra.
A vásár (Messe Basel AG) épületeiben vannak a kiállítások, mindenféle kereskedő és gyártó mutogatja magát, az utcákon pedig árusok végeláthatatlan sora, töménytelen mennyiségű körhinta-cucc. Óriáskerék, meg egy torony, ahová körbe felülnek az emberek, felvontatják az emberkoszorút a kurvamagasba, ott kb. egy percig gyönyörködhetsz a kilátásban, aztán hali!- zuhanás lefelé. Aztán megint fel, néha csak félútig, stb.
Természetesen nem ültünk fel...

A Basel-i Vásár megrendezését III. Friedrich császár a 15. században engedélyezte "az örök időkig". 2007-ben az 537. vásár került megrendezésre.

De.
A lényeg lényege: míg mondjuk a BNV-re úgy jutsz ki, hogy a buszon tömörülsz vagy síkideg leszel az autóban és a dugóban ülve: az autópályáról letérve szinte a lehajtó vezet el a város ezen negyedébe, ahol a kiállításon NEM résztvevő vásárépületeket, csarnokokat nyitották meg parkolónak. Olcsóbb (egyszeri 10 frank időtartamtól függetlenül), mint a "hivatalos" városi parkolóház és a kiállító-épületek tőszomszédságában van, két perc séta a legközelebbi lacikonyha-bódé.
Máskor pl. abban a csarnokban tartják az elegáns Óra- és ékszerkiállítást, ahol mi parkoltunk.
Ahol a Rolexeket légmentes kirakatokban csillogtatják a nagyközönségnek és márványból építenek piramist "vásári stand" gyanánt.
Gondolkodni nem kerül sok pénzbe.
Nem minden működik itt azért úgy, ahogy, mert itt sok a pénz. (egyébként ez se nagyon igaz)
A villamossíneken a zöld kombínók ilyen gyönyörű Old-timer villamosokkal osztoznak. Csodálatosan karbantartva, valóságos ékszerdoboza saját kategóriájának mindegyik példány.
A villamosmegállókban jegy-automaták állnak, és ott helyben lehet megváltani a jegyet. Attól az (kiinduló)állomástól, annyi megállóra, amennyit utazol.

A szülinapi torta itt úgy működik, hogy telefonon rendeltük meg, és elhitték, hogy megyünk érte és nem kellett előleget fizetni, pedig nem is ismerjük a cukrászt. Gulyáslevest főztem, nagyon ízlett mindenkinek, anyós is, a férje is repetáztak belőle.
Este hazavittük őket, kiccsajt ott leadtuk és mentünk Drágám beosztottjaival céges vacsira. Ahol is...nem kéne elárulnom, de hát hadd nevessetek már rajtam.
Ez az étterem az egyik beosztott apjáé, és inkább kics, mint nagy. Van egy része, ahol kanapék vannak, lehet lazulni, a másik térfélen vacsoraasztal székekkel.
"Mi" kb 34-en voltunk, két nő kivételével mind pasi. Érkezés után szinte rögtön el kellett kezdeni mindenkivel kezet fogni, hogy az előétel szervírozásig a végére érjek...A tulaj fia (akit már ismertem) elkísért a mosdóig, hogy hol van. Az "út" (El Camino) a bárpult mellett vezetett el, ahol én továbbra is mindenkivel kezetfogtam.
Jó, ha kiröhögted magad, mert már érted a poént, akkor lasssan folytatnám...
Igen, kb. fél óra múlva derült ki a beszélgetésekből, hogy nem, nem zárt körű rendezvény. Vagyis nem azért néztek rám a bárpult mellet furcsán, mert tetszett nekik a vasalt szőke hosszú hajam, meg a térdig-csizmám az új szoknyámmal.
Hanem mert miután (a vécéből jövet másodszorra is) elmentem melletők, valószínűleg egymástól kérdezgették, ki a picsa ez a szőke picsa és minek jött ide kezet fogni...

Ma ettük meg a második szülinapi tortát, és én magamnak leszeltem, hátrafordultam tányérért, tányér asztalra letesz, torta szépen óvatosan, hogy a kartondoboz ne szakadjon, visszacsomagol-dobozol.
aztán ránéztem az üres tányéromra.
Persze, hogy visszacsomagoltam a levágott sütimet is.
Vissza kéne festetnem a hajam sürgősssssen feketére.

A svájci tévécsatornán és a rádióban is bemondták, hogy Talmácsi Gábor világbajnok lett. Klassz.

Holnap olyan nap lesz, hogy a -figyelj- Nissan autókereskedőhöz (és szervíz is egyben) visszük az X-Trailt, megnézegetik, megsimogatják és ők viszik el levizsgáztatni. És arra a két napra kapunk a kereskedőtől egy váltás-autót.
Volt, hogy ugyanez a kereskedő megkérte Drágámat, hogy ugyan adná már kölcsön egy Nissan kereskedő-nyíltnapra a Renault Traffic-ját (másnéven ugye Nissan Primastar), amit nála vett, mert különben nem fog tudni mit bemutatni...Drágám kitakarította a buszt, leadta a kereskedőnél, kapott egy csereautót és a kereskedő köszönetképpen fulltankkal adta vissza, pedig egész hétvégén állt a busz, nem mentek vele. Ez volt már a Patrollal is.

Na, most megyek aludni, mert a holnap reggel, az nagyon korán lesz.