Szeptember 2930

április óta ma láttam először anyós-pajtást. Mint derült égből villámcsapás súlyott le ránk egy ebédmeghívással. Amit...amit nem volt szivem visszautasítani, pedig hazajőve rájöttem, hogy kellett volna. Mivel még halomnyi tennivaló, de idő annál kevesebb és kevesebb, mint egy nap múlva repüle-repüla.
amúgy jól vagyunk, én írom itt ezt a szart, az ebédlőasztal magányában.
Tudod...ennél egyedülebb már nem is lehetnék: egy toldással hatszemélyesre meghosszabbított ebédlőasztal körül három üres szék, a negyediken én és az asztalon semmi, csak a laptop világít a képembe.
És hajnali egy óra van.
És aludni kéne, de az ágyam (agyam?) tetején még a becsomagolásra váró holmik.
Semmi erőm semmihez.
főleg hogy egy olyat szexeltünk, hogy...arra nincs is most szavam.
Két ember.
Vonaglik, mindkettő magába zárva.
Bőr a bőrön, befelé lélegzik.
Csukott szemmel befelé tekint.
Zárt világunkba nem engedjük a másikat, mi nyúlunk ki világunkból, épp csak egy ujjal, hogy elérjük a másikat.
Találkozás egy semleges határsávon.
Aztán visszavonulunk.
Én ide, a gép elé, a naplómba, magamba.
Ő az sms-ei univerzumába.
Már nem is figyelek oda, mit mond: kinek ír éppen.
Merthogy néha mond valamit, mintha beavatna, mintha...néha ad magyarázatot, csakhogy nehogy kérdezősködjek - gondolom.
egy az én bajom: tudásba vetett büszkeségem sajnos nem sokáig hagyja, hogy engedjem magam butusnak nézni.
És tudom, ez lesz egyszer a vesztem.
Pedig...ma megint olyan édes volt.
Egész nap, meg anyósnál is, meg állandóan.
csak...én már tucatszor megéltem például, hogy azt mondta, "ma nincs szex" vagy hogy ma nincs kedve...és akkor én akár a falra is mászhatok, felhúzhatom magam a szék lábára vagy porszívúcsőre, nem szólhatok semmit, ha nyomást gyakorolnék rá vagy enmtetszést nyilvánítanék, megint megkapnám az arcomba, hogy szexőrült vagyok és sokat akarok.
én ma nemet mondtam, mégis belémtolakodott.
És nem érti, miért sírtam befelé közben.

a magyar repjegy-értékesítő iroda nagyot alakított. E-ticket-ként vettem meg a jegyem, pontosan kitöltve az adatokat: akkor még egyértelmű volt, még nekem is, melyik nevem micsoda.
Ma, az on-line check-in keretében megtudtam, hogy rosszul tudom.
Milliószor nem engedett be a rendszer, hogy a nevem nem szerepel a listán. Gondoltam, jó, akkor itt maradok Svájcban, a sors így akarja...
Aztán a keresztnevemmel próbálkoztam és igen. Nagyon profi módon bebookoltam magamnak a 4A jelű ülést, ablaknál, Economy Class, non-smoking. Itthon ki is lehet nyomtatni a beszéllókártyát. Naon profi.
a sors fintora: a zürichi pasival nem bírtam nem őszinte lenni, leírtam neki, hogy nagyjából mi a helyzet nálunk, és tökjó fej. Nem rágott be, amiért van pasim és nem hiszi azt, hogy hülyíteni akarom. És véletlenül két hét múlva ő is jön Pestre.
Még az is lehet, hogy.