Pakolok.

Tényleg, megint.
Igazából csak pár dolgot, több van még Pesten és hát inkább onnan kéne ide hoznom, nem innen vinni.
De gondolatban...
Munkát keresek Pesten és latolgatom, mi lenne, ha októberben mégsem jönnék vissza.
Hülyeség volt júniusban ennyi szart idecuccolni, mert ezek most csak a menekülőutamban állnak.

Tudom, másfelől meg gyűrűt válogatok.
Ezek bennem megférnek.
Mint Mozart meg az Iron Maiden.
Mindenesetre bebookoltam egy pszichiátert is a rövid pesti látogatásra.

Nem, nem fog tudni segíteni, de legalább ha valaki megkérdi, hogy "orvos látott már?" akkor tudom mondani, hogy igen.
Néha azt gondolom, megint...hogy
...miért érdemlem ezt?
...mit adhatnék még neki, hogy ne csinálja?
...miért van erre szüksége...?
...meddig bírom én ezt és miért?

Másfelől meg...nekem is megbocsájtották, hogy csalfa voltam...méghozzá nem csak e-mailben, hanem igaziból...vagy elég, ha a kollégáimra gondolok. Egy részük flörtöl, másik részük aktívan félrefűrészel.
Akkor én még jó vagyok...
Csak fáradok.

Idegileg.
És amikor naponta ötvenszer mondja, hogy szeret, imád, akkor szeretném kérdezni, hogy akkor miért....?
És amikor naponta ötvenszer kérdezi, hogy szeretsz még? akkor gondolatban hozzáteszem a kérdéséhez, hogy ugye azt akartad kérdezni, hogy "szeretsz még, annak ellenére...amit tudsz, amit teszek..."
Nem lesz ez így jó...nem tudom...FKV.

Miért pont én...?????????????????????????

Tegnap voltunk a Nagy Hegy lábánál, a Polgármesteri hivatali önkormányzat itteni megfelelőjében. Ahol majd lesz az esküvőnk.
Nagyon szép kis házikó, teli csigalépcsőházon futkározó napfénnyel.



Hogy úgy mondjam, megint elküldtek a sóhivatalba. hogy ők nem tudják, kérdezzem meg Pesten a svájci nagykövetségen. Mire hazaértünk, kétszer is megkérdezte kedvesem, hogy ugye el fogok menni megkérdezni és ugye beszerzem a papírokat...?
Ugye visszajövök októberben...?

Reszketek odabent.