Elveszett - keresem.

Elvesztettem a fürdőszalonomat. A becsületes megtaláló, aki önként visszaszolgáltatja, csekély jutalomban részesül valamint egyszer használhatja velem közösen a....a..... aaaaaaaaaaaah..... a sarokban álló modernista tükrömet.
A bérelt lakások átka, hogy nem lehet falakat bontani, kifesteni mittudomén-milyen színűre, felszaggatni a padlólapot, hogy fengh-shui kis patakot vezessünk a kád és egyéb fürdőbútorok margóján, piciri, imitált fahíddal, gömbölyű folyami kavicsokkal (szegényebbek, illetve, bocs, szerényebbek sódert is használhatnak) vagy csak hogy egyszerűen lecseréljük wenge színű faburkolatra.
A miénk is szép, csak hát...ennyi. Szép.
Nagyon fehér, és szeretem, hogy az IKEA mosdó alatti szekrényektől ez a fehér még inkább ragyog. Két mosdónk van egy fehér pultba intergálva, és végenincs tükrös szekrény uralja a teret felette.
Ebben azt szeretem, hogy nincs rajta semmi, csak tükör. Hiányoznak (illetve nem!) a csicsa-micsa éldíszek, fogantyúk, kislámpa, kisneon, kisfiók, kisbizbasz.
Nincs.
Tükör van, de nagyon.
Hogy valamit a kádról is említsek...(semmi érdekes), de nevezzük úgy, hogy dinamikus feszültséget teremt a fallal paralell, szügletes vonalvezetése a két mosdókagyló horizontális ovál íveivel.
Szeretem, de...minimalista.
Ami jó, persze, és gyengébbek kedvéért nem a hetvenes évek csóri, igénytelen paneldizájn-jával egyenlő...

De.

Kérem, ha valakinek megvannak a lehetőségei, hogy ilyen fürdő-atelier-t kreáltason magának, tegye meg. Könyörgöm. Szeretném valóságban tudni az álmomat, szeretném tudni, hogy világra született és ha nem is nekem, de valakinek nap nap után mennyei örömöket okoz belépni a test- és lélekkultúra semmi máshoz nem fogható templomába.

Vagy...