Jácc.

Például a Tiffany & Co. weboldalán lehet gyűrűkből tornyot építeni.
Nagyon jó a marketingesük vagy a kreatív-juk.
Az a szlogen, hogy minden gyűrű egy-egy jelentős alkalom: ünnepek, fontos állomások az életben. És úgy van megkomponálva a termékskála, hogy az első után valahogy tényleg azt sírja a szánk, hogy "Kérek még...!" (a gyermelyi-reklámra hajazva)

Mert még elfér...még egy az előző felett...ésésés jobban is mutat, aztán...naaaaaaaaaaaa, csak még most az egyszer még egyet...
Apuuuuuuuuuu....!!!!
Azt javasolják, egy ujjra (legfeljebb) 4 egység magas gyűrűt húzz. (különben nem tudnád mozgatni...bár, szerintem megérné azt a kis kellemetlenséget.) Én 3 gyűrű magasságú tornyot építettem és a végeredmény így nézne ki. Már csak meg kell rendelni a csomagküldőn és kihozza a postás, ha csenget.

Aztán végre mégis találtam a Swarovski kristályosok között is finomat, nekem valót. Csak... igazából az a gond, hogy Kedvesemnek ugye karikát kéne hordani, vagy legalábbis valami hasonlót.
Karikában viszont nem nyűgözött le igazán egyik sem, sőt. Jó, talán az a négyszögű kavicsos, de annak Németországban kéne utánnamászkálni.
De majd inkább...a kellő pillanatban, amikor a boltban ott leszek a sok csillogó kavics között, szépennézek és megrezgetem pilláimat...ehhez még elengedhetetlen kellék 1 (egy) darab Chanel Rouge Hydrabase a 126 számú (1+2+6=9, ez én vagyok) Lily Beige ajkaimon nedvesen tündöklő színében.
És akkor azt mondom:

- Ugye, milyen szép? Csak sajnos nem engedhetjük meg magunknak. Választok inkább valami olcsóbbat. (nagy sóhaj, odébblép, hátat fordít, kivár)

Egyébként szava sem lehet, mert tökolcsó. Nekem mindenképpen kell egy négyszögletes kavics, a horoszkópom is megmondta, tudod...

Vagy ha nagyonnem, akkor valami, ami mondjuk....Chanel. Még soha semmim sem volt Chanel és ez egy olyan Muss. Kötelező egy nő életében.
Egy darab.
Amire aztán úgy vigyáz, mint...nem, nem mint a szüzességére, ez mostmár egy másik évszázad, évezred. De mondjuk úgy vigyáz, ahogy a mama a legféltettebb felfújt-receptjére, vagy ahogy egy Chanelre vigyázni kell.

Ha jól meggondolom, valójában két okból feszegetem ezt a témát. Az egyik: álmodozás, nekem. Valószínűleg most sem lesz egyik sem az enyém, de...most legalább az ábrándozás oka igazi. Tényleg szezonja van, nálunk, csak...persze nem a megfelelő helyen keresgélek, kivéve talán a Swarovskit.
De...szeretnék kis hittérítőt játszani: buszon, metrón, trolira vagy ultrahangra várva és ücsörögve mindig kezeket nézegettem. Eleve a legtöbb kéz olyan, hogy belehalnék, ha véletlenül is hozzámérne...
Tetézte vizuális kínjaimat, hogy a legtöbben, már bocsánat, de vagy jellegtelen, semmilyen vagy ocsmány karikagyűrűt hordanak. Tessék, egy kis látószög bővítés. Leginkább én is evégett nézegetem őket.

Ha minden igaz, holnap megyünk a gruyere-i sajtgyárba-kastélyba, vasárnap pedig Zürichbe.
De.
Épp ma mondtam Kedvesemnek, lassan nem fogok tudni az utcára menni, mert hirtelen, napok alatt olyan hideg lett, hogy a lakásban 19 fok van, brutto. Odakint reggelente például 6-8.
Persze, annak idején ő beszélt le arról, hogy melegebb holmikat is magammal hozzak.

Holnap még az is lesz, hogy megyek szemvizsgálatra egy kontaktlencse-szalonba, kapok lencséket is. A reklámjuk szerint 100 CHF (kb. 15-16ezer forint)-tól már készítenek olyat, hogy márkás napszemüveg az én dioptriámban.
Megint eljátszottam...

- Jé, nézd, dioptriás napszemüveg! És milyen olcsó!
- Tényleg?
- Tényleg. Feleannyi, mint amit Pesten a normál szemüvegemért fizettem.
- Hát, akkor...majd ha megyünk, csináltass ilyet is.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, neeeeeem...! Minek? Már vége a nyárnak...
- De most olcsó! És télen a hó vakít...
- Na jó, megkérdezhetem, ha szerinted is megéri...

Remélem, figyeltek és tanultok.