Mindenesetre.

Ma voltunk az állásinterjún.
Annyira szépet éreztem ma mellette. Mint a múltkor, mikor a Kiccsaj utolsó tanítási napjára hivatalosak voltak a szülők és együtt mentünk.
Együtt.
Tudod...végre éreztem, olyan illata volt a levegőnek, hogy mi.
Mi, ketten, együtt.
Hogy én vagyok a hátország.
Aki van. Aki... amit csinál az szinte láthatatlan, észrevehetetlen.
De ha nem lenne, azt nagyon megérezné.

Ma reggel iszonyú nehéz volt felkelni, mert rosszul aludtam. Mondtam is, hogy inkább itthon maradok, de azt felelte, hogy dehogyis. Ezek után furcsa volt, hogy rámcsodálkozott:
- Te is bejössz?
Még szép.
- Be az interjúra???
Nem, szivem. Gondolom, van ott egy folyosó, ahol csak találok egy széket. Nehogy már azt higyjék, hogy egyedül jöttél. Nézd, még ki sem szálltunk, máris mellénk parkolt valaki. Te, ez pont úgy néz ki, mint egy személyzetis...De tényleg, nézd már...!
Tényleg ő volt az, később kezet is fogtam vele.

Az ő villámelképzelése az volt, hogy a kocsiban várjak a ház előtt.
Még mit nem.
Nem azért öltöztem talpig szexifeketébe, nem azért festettem ki magam...
Hanem hogy az előtérben a high-tech székben szépenüljek, hallgassam, ahogy a sármos, őszhajú elszászi recepciós franciául -is- beszél, valamint bezsebeljek egy csomó elismerő pillantást. Meg szóba is elegyedtünk, mert épp egy tükröt szereltek fel és figyelemmel kísértem. Az ősz hajú sármőr irányította a szerelőt, hogy merre álljon a tükör, majd megegyeztek abban, hogy úgy a legjobb, ha én látszódom benne. Aztán összemosolyogtunk 3-4-en.

Tegnap jött meg a szokásos újság ettől a konszerntől, ahol most ülök. Egy ingyenes lapot járatnak, amiben van minden, reklám is, meg cikkek is. Mi a lakhelyünk függvényében német nyelvű példányt kapunk, de itt, a központban találtam franciát is.
A címlapon Polgár Judit mosolyog, háttérben a budai vár. Judit -ugye megengeded, hogy Juditnak szólítsalak?- most épp itt van Svájcban, a Biel/Bienne-i sakkfesztiválon. Tegnap átfutottam otthon a német változatot, és többek között ennek köszönhetően a franciát ma 99%-ig szó szerint megértettem.

Aztán nézegettem az újságban az álláshirdetéseket és megint konfrontálódnom kellett azzal a ténnyel, hogy a normális állásokhoz igenis tartózkodási engedély kell, (Niederlassungsbewilligung C), ami normális körülmények között azt jelenti, hogy már 5 éve itt élek. Vagy olyan EU tagállam állampolgára vagyok, amely állam min. 15 éve tagja az EU-nak. Például lett volna egy nagyon jó lehetőség: a vámhatóság indít egy éves képzést, a végén vámos lesz az ember és az egy év alatt is adnak fizetést, a képzés alatt szállás, ellátás biztosítva. Csak hát nem vagyok schweizerin.

A hazafelé úton kérdeztem, hogy ment a beszélgetés.
Úgy, ahogy gondoltam.
Nagyon jó lenne, csak nem tudnak annyit fizetni, amennyit most keres. Innen már csak egy ugrás volt az örök témánk: ha majd elmész dolgozni...akkor ketten együtt szinte bármit...és nem fog számítani, ha egy darabig egy picit spórolni kell. Meg ez egy jó cég, jó ugródeszkája.
1. emlékeztettem arra, hogy nem kéne olyan gyakran Magyarországra menni, mert sokba kerül.
2. emlékeztettem arra, hogy minél előbb feleségül vesz, annál hamarabb megyek dolgozni.

Ne értsd félre, nem a házasság a cél. De anélkül nem nagyon tudok lépni. Különben meg mindig ő kérdezi, újabban megint gyakran, hogy mikor házasodunk össze.
Tegnap mondtam, hogy ha annyi időbe telik a papírmunka ezzel a házasság projekttel, mint amit felvázolt, akkor ideje lenne elkezdeni valahol... Mondjuk megérdeklődni, hogy milyen dokumentumok kellenek hozzá, ezeket le kell fordíttatnunk...
Erre azt mondta: augusztusban, ha Magyarországra megyünk, be tudod szerezni ezeket...
Ha.
Meg ha megyünk.
Én meg azt mondtam, hogy először kérdezzen meg.
Kérdés nélkül nincs válasz sem.
Se igen, se nem.
Erre átölelt és azt mondta: tudod, hogy mi összetartozunk...
Egyébként pedig nem akarok augusztusban Pestre menni.
Még mindig kérdéses a fürdőruhám ügye, mindenesetre valahová menni fogunk augusztus elején, azaz mondjuk bő két hét múlva.
Remélem, ha felébredek azon a héten, valami ehhez nagyon hasonlót fogok látni, csipás szemmel...