Komolyan.
Kezd eredménye lenni a szolárium + NIVEA barnító testápoló kombónak. Már nem világítok a sötétben, kissé másképp verem vissza a rámeső fényt.
Voltam a polgármesteri hivatalban is, nemcsak szoliban. Egy jelentkezést kellett leadni. Mint új lakók-beköltözőket, a Nemzeti ünnep, augusztus 1. alkalmából meghívtak bennünket a községházára brunchra. Ezt kellett visszaigazolni a levélben.
Drágám ma nem dolgozik, nem érzi jól magát. Én sem.
Nagyon fájt testszerte és majd elájultam, olyan gyenge voltam egész nap.
Sütöttem palacsintát, meg főztem levest, ezt ebédeltük.
Most itt fekszik, alszik mellettem a szoba túloldalán. Az a ritka bolygóegyüttállás van épp, hogy alszik-és bekapcsolva felejtette a mobilját. A mobil egyébként közelebb fekszik hozzám, mint ő.
Ajjajjj.
Csaknem fizikailag fáj, hogy a kíváncsiságom szöges ellentétben áll az elveimmel, melyeket elvileg be akarok tartani.
Mint a Szállító-ban.
Létezik ugye a szabály, hogy sose nyisd ki a csomagot...
De mi van, ha mégis...muszáj...?
Ha kézbeveszem a mobilját, tuti felébred.
És akkor mindennek vége lenne.
Nem.
Nem akarok kutakodó, kémkedő házsártos társ lenni, aki folyondárként behálózza kedvesét, mert mondjuk...az ő (mármint az én) életem momentán sokkal üresebb. Tudom, hogy én sem szeretném, ha a mailjeimet vagy az sms-eket titokban olvasgatná.
Viszont.
A jelenlétemben bármit megmutatnék neki. Most sem titkolózom.
Picsába már...
Meddig fogom ezt bírni?