Donnerstag.

Vagyis csütörtök, aminek fogalmam sincs egyelőre, mi köze lehet a "Donner"-hez, a mennydörgéshez, például.
Ezen a napon dörgött gyakorta?

Mire Drágám előszedte magát a hátsó hálószobából, már "Isteni illata van, mi ez?".
A pörkölt volt az, amit főztem. Mivel spórolás van, mindent abból, ami otthon van. Vegyük mondjuk a tésztát. Ajándékba kapta egy gyönyörű üveg almabor, almás piték, desszertek, valamint egy üveg Rajnai-bor kíséretében egy bőr borítású kincsesládának kinéző kincsesládában.
A csokik, a pite és a bor már a helyükre kerültek. (megettük-megittuk) A tésztát egyelőre eddig még csak távolról figyeltük.
Kiraktam a polcra dísznek.
Olyan...izé...olyan tarka.
Elolvastam (nem kellett volna. a tészta nem arra való, hogy olvassuk. nem, még a betűtészta sem...) A sárga, az normális pasta. A piros darabokat paradicsompürével, a zöldet spenóttal színezték.
Eddig rendben, ijedtem már meg ilyentől otthon is.
De a fekete.
Volt benne fekete is, amit szépiaporral színeztek ki feketére.

Elég ostobán nézett ki a pirospaprikától életteli pörköltöm, háttérben a pasztell pastával.

Az az igazság, hogy míg Drágám napközben itthon van, nem sok kedvem van csinálni házimunkát. Tudod, mert...akkor folyton az a kép marad meg benne rólam, hogy verejtékes trikóban-homlokkal, arcomba hulló tincsekkel hajolgatok és pucolom a szart. Szóval, ha van választásom, akkor inkább ne így emlékezzen rám.
Mikor elment, porszívóztam, felmostam, ágyat húztam, felszögeltem végre a falra a képeket, amire neki nem volt elég két hét, aztán...aztán mégsem mentem el szoláriumba, pedig délután megint kaptam pénzt. Hulla voltam, bealudtam a tévé előtt is fél hét körül...
És már nagyon kíváncsi voltam, mi lesz, ha kipróbálom rajtam ezt az IL1-et.
Tudod, ez egy olyan félelemmel teli kíváncsiság volt. Ilyet érezhetett Mme Curie, amikor valami új dolgot készült épp felfedezni a kémia -tudományok oltárán.
Tény, hogy világosabb lettem, tulajdonképpen szőke.
12 év után újra.
De nem olyan hideg, fehér szőke, hanem meleg, aranyszőke. Szóval, szerintem továbbra is vörösesszőke, csak világosabb kiadásban.
Mindegy.
Ő akarta.

Este olyan édes volt, felhívott a munkahelyről csak azért, hogy elmesélje az örömét: máris behívták az egyik álláspályázat miatt interjúra. Együtt örültem vele. Már csak azért is, mert abban a városban van az IKEA és végre kapható újra szekrényajtó, felmarkolhatjuk a hiányzó kettőt.