Most pedig viccet mesélek.

Két F-5-ös kíséretében csütörtökön, helyi idő szerint 10:45-kor Zeltwegre végre megérkezett Ausztia új nemzeti büszkesége (?).
A tradíció szerint a repülőtéri tűzoltócsapat vízágyúi által produkált alagúton gördült át, mintegy felszentelve az első Eurofightert, amit további 17 darab fog követni, hacsaknem.



Szegény.

Nekem személy szerint semmi bajom az osztrákokkal, én többet néztem volna ki belőlük, de Drágám szerint ez tipikus.
Szerencsétlen Eurofighter, nevezzük EF-nek, szóval, szerencsétlen EF nem tehet semmiről.
Őt csak egy össznépi titkos kerekasztal mellett kitalálták, közös projektté ápgrédelték, és sógorék talán nem akartak szégyenben maradni, nem mertek kicsinek lenni, kicsit álmodni. Mondhatni, rákértek a 19-re és berendeltek maguknak ők is 18 darabot a fenti kis tüneményből, nehogy lemaradjanak Európától.
A Kurier című osztrák lap, meg további médiumok is nem reprezentatív, de mégiscsak olvasói felméréssel igazolják: a nép többsége már megérkezése előtt utálta.
Nagyjából úgy, mint mi, pestiek a kombínót.
Mert minek ez nekünk?
Igen, ezt kérdezik ők is...
A berepülést Norbet Darabos, védelmi miniszter kérésére nem kísérte hullanagy ünnepség, a nép, az adófizető számára nem postáztak meghívót, nem lehettek ott az érkezésnél.
Maga Darabos sem volt jelen, sem Heinz Fischer köztársasági elnök. Épp egymást kísérték el sürgősen Macedóniába. Érted.

2002-ben döntött az osztrák kormány a 18 Eurofighter Typhoon megrendeléséről. Sokáig titokban tartották, míg nem belpolitikai vita robbant ki a vadászgépek körül. Mit mondjak...60 milló euróért...nem az a tesco gazdaságos márkatermék...lehet, hogy én is morcos lennék idehaza, ha titokban ennyit költenénk valamire. Sőt, mi esetünkben a tetősátor ugye meg sem közelíti ezt a kiadást, mégis ráncoltam a homlokomat, hogy miért nem előbb ágyat vagy fazekat veszünk...
De vissza a madarakhoz.
Csak nagy vonalakban.

Először is tényleg semmi szüksége egy Ausztria-kaliberű és jellegű országnak ilyen vadászgépre. Másodszor: jelenleg egyetlen osztrák pilóta sincs, aki vezetni tudná. Az ünnepi landolást egy német pilóta végezte.
Megjegyzés: Svájc még a megrendelés leadása előtt küldött pilótákat kiképzésre, és így saját pilótáik próbálhatták ki a madárkákat.
Harmadszor: miután a svájci légierő néhány használt gépét megvásárolták, rájöttek sógorék, hogy tényleg semmi szükségük szegény EF-re, pláne nem ennyiért. Megteszi a svájci second hand is.
Előbb a 18 helyett 15-re próbálták leredukálni a megrendelést, és 6, szintén használt gépet a német Luftwaffétől átvenni.
Aztán próbáltak az egész megrendelésből kihátrálni, mentek ide, mentek oda, bírósághoz fordultak, hogy hát, izé...kezit csókolom, nem-e lehetne-e, hogy nem veszünk madarat...?

Most, hogy az utóbbi napokban felpörögtek az események, tévé és rádió minden órában ezzel volt elfoglalva a hírekben. Ennyire nincs miről beszélni a hírekben?
Sőt, nem fogod elhinni: a landolást leadták felvételről a rádióban.
Ennél már csak Drágám Forma-1 cd-je jobb, mással nem nagyon tudnád überelni. (a cédén motorzaj hallható, a verseny különböző, jól elkülöníthető fázisai)

Néhány ötlet már elhangzott részünkről, mire tudná használni csóri EF-et pilóta hiányában.

- átalakíthatnák EF szimulátorrá, amin kiképezhetnék a pilótákat, míg megjön a további 17 gép

- kiállíthatnák és beléptidíjért megtekinthetné az egész ország

- eladhatnák alkatrésznek

- csinálhatnának belőle bécsi kávézót, mint ahogy szokás régi villamos meg vasúti kocsiban risztorantét nyitni. A névválasztás még kissé problémás.

- lehetne hirdetni tesztvezetést, hátha akad mégisvalaki az országban, aki zsigerből tudja vezetni.

- és természetesen nyithatnának EF kiskereskedést.

Türelmetlenül várjuk a II. EF érkezését.