Ma este.

Ugye, milyen gyönyörű?
GG. Az Igazi.

Na, de most haladjunk.
Felkeltem, postoltam ugye egy maratonit, csak úgy, magamnak, hogy soha ne felejtsem el...
Hogy honnan jöttem, hol vagyok.

Elmentem vásárolni, felhoztam a kocsiból a ma hajnalban nemsürgősnek ítélt és lent hagyott holmikat, kipakoltam, kinyomtattam még további oldalakat, hogy Drágám beküldje álláshirdetésekre, aztán langsam ő is ébredezni kezdett.
Ebédeltünk, és alig tudtam megállni, hogy az asztalra ne basszak valamit, hogy ne esemesezzen még evés közben is. De egy férfi szerint ez hiszti...tehát próbáltam valami másra gondolni.
Például Robert Redfordra.

Vasárnap megint megyünk a Nagyon Szép tóhoz grillezett csirke cuccot enni, a hegyek közé.