Nem.

Nem post scriptum,
nem is photoshop,
nem is Petőfi Sándor.

Lóerők.

Próbálom rábeszélni Drágámat, hogy az X-trail-lel menjünk haza jövő héten. Mert imádom, és még nem vezethettem...és mert el akarja adni hamarosan.
Azt mondta, kb. két napja, hogy jelenleg tök fölösleges két autót tartani, majd veszünk neked egy kis valamit, ami tetszik, (az új 4x4 Swiftért voltunk oda nagyon a genfi autószalonon...) ha majd el akarsz menni dolgozni, hogy be tudj járni.

No.
(nem kell azt erőltetni...)

Viszont ez Ő.



Ugye hogy ugye...?
Pont ilyen gyönyörű kék.
Most...izé...most mit mondjak? Borzongatóan jóképű, dorombol, mint egy kandúr, 4x4 ez is, 2,2l dízel motor, 136 lóerő. Bézs bőr kárpit feszül a fenekem alá. És a Gotthardra úgy húzott felfelé, erőlködés nélkül, de éreztem az izmait...hmmmmmmm...grrrrrrrrrrr..... Drágám vezette ugyan, de arra vitt a képzeletem, mintha valóban ő vinne-vezetne-húzna bennünket, fel a hegyre, biztonságosan, ahogy csak ő tud.
O jessz.