Sok kicsi sokra megy.
Egyébként kijöttem az erkélyre a laptoppal, mert végre nem esik hanem fúj hanem süt a nap. Köztünk most minden rendben, tényleg, mintha nem is lett volna az a szarakodás...Bár...
Már volt ilyen.
Már mindenféle volt...
Az a jó ebben az új lakásban, hogy a hátsó szobák előtt a kivezető főút dübörög, itt, a nappali oldalán pedig a balkánról ideszakadt szomszédok balkáni módra üvöltenek a kölykeikkel együtt, sőt, néha megspékelik elektromos járgányok (fog)idegölő sikító alapjárat-zajával. És már az egész környék tudja, hogy hogy hívják a gyereket és milyen repertoárja van a sírásra. (széles, változatos)
Kedvesem hajnalban összeakadt a skype-on Barátnőmmel. Ez már a második eset, az első egy kedves Ffi-olvasómmal történt, pár sort beszélgettek, míg én aludtam vagy ilyesmi.
Ma megtudtam, hogy ha augusztusban megyünk haza a kiccsajért, akkor Olaszországon (Milánó, meg ilyenek) át fogunk menni és pár napot gönnen wir uns a tengerparton, valahol Rovijnban. Meg azzal ijesztget, hogy a tetősátras konstrukcióval majd a hegyekben is alszunk.
Szerintem picsahideg lesz, szerinte majd összebújunk.
140 cm széles a fekvőhely.
Ha már fekvőhely: két napja épp volt rám pár perce az égieknek, és hatalmasat reccsent alattunk az ágy.
Nem, hanem alvás közben.
Következő nap megszereltük és Drágám kijelentette, hogy megérett a cserére.
Persze, mihelyst lesz pénz, miután kifizette a sátrat.
Sőt, indítványozta, hogy végülis, a sátrat is felállíthatnánk a hálószobában, ugyanis valódi ágyráccsal és ágymatraccal van felszerelve.
Persze, hogy csúnyán néztem.
És közöltem, hogy az ágyam pont annyiba kerül, amennyit visszakapott ilyen-olyancímen a rendszertől az utánfutó eladása miatt.
A ruhásszekrényről, amit már elfelejtettünk utálni, mert elmúlt a vita, annyi hír van, -ezt nem is meséltem- hogy 3 ajtó helyett csak egy volt raktáron és természetesen akkor és ott nem jutott eszünkbe, hogy az akasztós szegmensbe egy keresztrúd nem jönne rosszul...
Hát, így állunk.
Az akasztós rész ajtó nélkül tátong, mint egy nagy bamba száj és a sok fogasos cuccot, amit lényeges lett volna eltűntetni, na azt pont nem tudjuk.
Remek.
Tegnap valamiért a Magyar Posta honlapját nézegette, meg magyar logisztikai cégekét, hátha van vmi neki való állás Magyarországon...és elszólta magát, hogy poénból akar egy magyar, zöldpostás egyenruhát. Természetesen nekem sem kellet több, írtam a honlapon a kontaktba és mártegnap kaptam választ (automatikus, szabadságon vagyok!-féle üzenet) ma pedig igazi választ, Szegedről, a posta ellátó raktárából. Lehet, hogy mire titokban megszerzem, Drágám már nem is fog a postánál dolgozni...
Este a laptop előtt hagytam egy szépenírott cetlit, hogy írja oda, mikor keltsem ma fel, mert esküdözött, hogy ő akarja csinálni a mosást, valamint ma fordászhoz is mentünk, miatta.
Természetesen én csináltam a mosást, mindössze annyit bírt kinyögni kismacska-szemmel, hogy 9:45-kor ébresszem fel. Míg ő aludt, letöltöttem és A4 fotópapírra kinyomtattam egy nagyon szép, régi fotót a Lánchídról, amiért annyira odavan. Szeretném likvidálni az anyósom régi fotóit, mert a keretek tök szépek, ellentétben ugye...khmmm...és kitenni a Lánchidat a falra. meg a Hősök terét, szintén ilyen tökrégi fotón. 19. század.
Egész hétvégén a kiccsajnak iskolai bulijai lesznek, hozzuk-visszük, mittudomén. Holnap a programok után megyünk megint a Nagyon Szép Tóhoz (Vier Waldstaetter See) ahol van egy grillétterem. Specialitásuk, hogy évente párszor csirke grillpartyt rendeznek, és a tulaj már ismeri Drágámat, így ma levélben kaptunk értesítőt, hogy holnap este hatkor várnak a csirkecombok...
Kicsit annak is köszönhető a hangulatváltozása, szerintem, hogy elkezdett munkát keresni, váltani szeretne és új lendületet vett, valahonnan. Csináltunk neki "igazolványképet", sokat nevettünk közben, mert épp megjöttünk a fodrásztól, én mondtam, hogy hajjal előnyösebb kép keletkezett volna, mint most, nullás gép után...és már alsógatyában ült a kamerám előtt, mert a farmerját gyorsan bedobtuk a mosásba. Poénkodtunk, hogy ha nő a személyzetis, akkor alsógatyás képet csatolunk az önéletrajzához.
Meg hogy majd PS-el kicsit feljavítom a képet, varázsolok rá öltönyt, meg nyakkendőt... Irányítgattam, és tényleg sokat nevettünk.
Olyan jó ilyenkor, annyira szeretem.
Meg akkor is, amikor délután felállt a székre, mint egy kisfiú, akinek bibis a lába...az új munkacipő ugyanis brutál módon hólyagot dörzsölt a sarkára és vettünk rá ragtapaszt és nekem kellett felragasztanom. Szóval, állt a széken és mutatta a sarkát, egyiket a másik után.
Szegény...máshol is fáj neki, de arról nem beszélek.
Na.
Kiccsaj idejött, hogy hogy kell valami tésztát csinálni, mennyi tej kell bele. Rámutattam a negyed literes rovátkára a mérőedényen, gondoltam, csak játszik egyet...
Két perc múlva negyed liter igazi tejjel állított ide.
Basszus, azt hittem, hogy megint csak játszik...meg magában mesél.
Fasza.
Ja, örültem nagyon: miután végeztem ma a mosással és porszívóztam, a kurvasok baba meg játék kupac alatt találtam szennyes ruhákat, amiket akkor vett le és dugott oda, mikor nem akart fürödni menni...
Hát, ezeket most egy hétig nem fogja felvenni.
Így jártál, Csajszi.
