- Kérünk két hamburgert!
- Pechetek van, nincs hamburger.
- Akkor kérünk két pecheteket.

Miután kimásztam a fürdőkádból és a Drágám is nemsokára hazajött, én hülye...megint beszóltam neki a kurvasok netezés miatt. Mert való igaz, hogy egyik kezével mág a kilincsbe kapaszkodik és ajtót zár belülről, de a másikkal már kapcsolja be a notebookot.
És megkérdeztem, hogy miért és miért nem és mikor fogunk beszélgetni?
Azt kérdi, miről.
Hát...például hogyha valami baja van velem, akkor miért nem nekem mondja és megbeszéljük, minthogy másnak írja meg.
Na, ezzel elárultam magam, meg hogy elolvastam az egyik e-mailjét, amit nagyinak írt.

Egy XX-Large-ot veszekedtünk.
Aztán elmentünk skandináv lottót játszani sírtam a délutánba. És azon gondolkodtam, hogy kirobbantom őt a net elől és foglalok valami jegyet hazahaza, gyorsangyorsan.
Mert faszom. Az.

De inkább gyorsan felhívtam Bridgetet, ablakpucolás közben, két törlés között.

Aztán este még tovább folytatódtak kínjaim, mert elkezdte összeszerelni az Öröm-szekrényt. Amiről...szóval, amit már mindketten más most utálunk, mert egyrészt szar konstrukció, másrészt ötödfokú egyenlet és deriválás kell ahhoz, hogy a magasság viszonylatát elosszad a négy polcra.
És természetesen én voltam schuld, amiért nem jól számoltunk és nem jött ki jól az elosztás.
És amikor egy férfiember egy ilyen horderejű melóhoz (nevezetesen, adott számú előrefúrt lyukat öttel elosztani) zsebszámolót hoz, akkor onnantól fogva tudom, hogy nem én vagyok a kockafejű.
Hanem megint egy őstulokkal van dolgom, akinek pontos eszméi vannak arról, hogy ki Ő a teremtett valóságban és hol az én helyem. Satöbbi. Aki lehet, hogy tudja magában, hogy hülye, de keres valakit, aki momentán statikusan legalább, de mégiscsak hülyébb, mint ő.
Mindent, egyszerűen mindent a fejemre olvasott, a naplóírástól kezdve, hogy nem mondok véleményt, nem mutatok érdeklődést, nem akarok integrálódni...
Basszus, tegnap még azt is meg kellett volna indokolnom, sőt bebizonyítanom, hogy miért NEM akarok barack színű és illatú vécépapírt a lakásba.
(Azért, mert neked mindig mindennel valami scheissbajod van...)