Mérlegelés.

Hogy vajon ezért jöttem-e ide?
Beteg vagyok, szerintem lázas is, Drágámnak meséltem a tegnapról, meg úgy általában... de tudtam: pontosan tudja, mi a helyzet. Mert erről beszéltünk már áprilisban is.

Most csak az fáj, hogy én a hátsó hálószobában fekszem, mondom, hogy nem érzem jól magam, ő pedig itt csetel másokkal. Most pl. nővel.
Csak úgy.

Nem mondom, hogy megcsal, de akkor mi a faszért vagyok itt?


Hogy vajon ezért jöttem-e ide?

Hogy egy lakásba önként bezárva egy gyerek tépje az idegeimet? És semmi időm ne maradjon magamra? És ne foglalkozzon velem a szerelmem?

Júliusban, ha hazamegyünk, lehet, hogy nem jövök vele vissza.
Nem tudok főzni se nekik, mert ha épp olyanjuk van, akkor nem esznek semmit. Drágám már két napja nem eszik semmit, mert a munkahelye miatt idegalapon van.
Hogy a picsába vezessek így háztartást?

Megyek vissza lefeküdni, mert szétmegy a fejem és fáj a torkom.
És persze én vagyok a nyűgös és a hisztis.


Később veszekedtünk és órákig sírtam. Egybefolyt az esővel. Tudod, pont olyan eső, mint mikor elmész Balatonra vagy Rhodoszra nyaralni, de vég nélkül esik és úgy tűnik, sosem lesz vége. Mindenki csak reményvesztetten bámul ki a bungalója ablakán vagy a sátorból.
Hát pont ilyen.