Drágámnak születésnapja van.

Lehet, hogy Te már unod, de én még mindig ott tartok...még mindig azon tépelődöm, vajon jó cserét csináltam-e?

A szerelmetes jóéjszakát sms-ek helyét átvették a hajnali felébresztő... a hajnali hiába felébresztő csókok. Kulcszörgés, ajtó nyit-zár. Villany fel. Szobába belép. Hozzámbúj. Álomból felcsókol.
Majd azt mondja, jó éjt, aludj tovább.

Mikor azt mondja (az álomból felcsókol után) hogy "Dragam, ich bin zuhause" akkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy "És???? Akkor mi van, ha megjöttél? baszki, ezért keltesz fel? Ez olyan nagy dolog? Hogy én utána ne tudjak visszaaludni, Te meg ötven méter mélyen álmodsz két perc múlva? Vagy ha legalább azért keltenél fel, hogy egy botrányosan jót basssss...."

De nem mondom.
Mert ha nem ébreszt fel....amikor nem ébresztett fel és nem volt szobábalép, se hozzámbúj, se álomból felcsókol, akkor meg az volt a bajom.

Egyébként meg úgyis mindig felébredek...Amióta ismerem, és voltak a hajnali jóéjt sms-ek, ráálltam, hogy felébredjek kb. fél háromkor.


Már nincsenek szerelmetes, vágyakozó, hiányoló e-mailek.
Helyette együtt vagyunk.
Vagyis nem hiányzunk egymásnak./?/