Nekem még nem.

Még nem volt utolsó napom munkahelyen, csak oskolában.
Nem tudtam, milyen.
A táskáim tele, én meg eléggé üresen.
Mint az utolsó tanítási napon.
Gondolatban már máshol.
S mert jó volt itt:
Mennék is, maradnék is.
Bármelyiket választanám is: fájna.

Mint utolsó nap...egy forró nyári délutánon, a kiürült épület tornaudvarán kavicsokat rugdalva, cipőm orrát bámulva...több évnyi nevetések hangját, beszélgetések foszlányát suttogják egymásnak tovább a falak.
Amik ittmaradnak.
Megmaradnak.
Visszavárnak.
Majd egyszer.
Majd egyszer máskor.
Addig pedig megtörténik velem
a jövőm egy újabb darabja.