Ez még tényleg nem az élménybeszámoló.

Ahogy elnézem, arra lehet, hogy nem is jut időm. Meg különben is...
(lapzárta után: mégis csak élménybeszámoló lett)

Mit mondhatnék.
Nehéz megbírkóznom azzal, hogy engem ennyire lehet szeretni, mint amennyire most szeretve vagyok. És egyébként minden úgy volt, ahogy írtam előtte: kigurítottam azt a béna bevásárlókocsit a Basel/Mulhouse kijáratán és ott várt az én kis családom.
Kaptam kispici wilkommen-ajándékot és mentünk megnézni például aznap Bázelt .
Az egyik legszebb épület a Városháza. (kb. 165ezer lakos)

Vasárnap este készített nekem (egyszemélyes!) gyertyafényes illatos fürdőt.
Hétfőn sokáig aludtunk, aztán a környéken autóztunk kicsit. Az alapján, amit láttam, azt mondanám: amikor falinaptárat készítenek ilyen szép svájci fotókkal, akkor az nem úgy megy, mint nálunk, hogy a fotós kigondolja, kikeresi, hogy aha, akkor most felmegyek a Mátrába szépeket fotózni...
Mert ott nem nagyon kell keresgélni, mert bárhová nézel, ott 80% eséllyel valami csodaszépet, valami fotóra illőt látsz.

Egyébként láttam ott is szétdobált, összenyomorgatott sörösdobozt. De míg itthon 251 darabot látok, ott ugyanannyi idő alatt egyet.

Most hétfőn vissza kellett szoknom arra, hogy nálunk nem a gyalogosnak van elsőbbsége. Pusztán életmegőrzési célból...Mert ott az van, hogy ha át sem akarok menni, de a zebránál megállok, akkor leáll a forgalom. És ott érdekes módon mindenki annyival megy, amennyivel szabad. Ötvennel. És nem tolnak le az útról száztízzel pusztán csak azért, mert üres előttem a sáv.

És a roskadásig megrakott templom a kristálytiszta vízű tó partján tárva nyitva áll, minden padban ott a Biblia. A szomszédos kis hajóállomás ablakába kitett prospektusok nincsenek széthajigálva, összegyűrve és bementem a szintén nyitva álló wc-re, ahol még a tükör is olyan tiszta volt, mint nálunk otthon. Egy kis homály sem volt rajta.

Kedden voltunk Genfben (kb. 185ezer lakos) az autószalonon. El lehet képzelni, milyen tömeg volt, de valahogy...mégse. Nem kellett semmire várni. 2 perc alatt bejutottunk, amikor elfáradtunk, volt pad, ahová le lehetett ülni, stb. Ja, és vonattal mentünk északról Genfbe.
Ott van annyi eszük, hogy a vonatperonokat kb. 3-4 szekcióra osztva jelölik és a vonatjegyen rajta van, hogy ha helyjegy köteles a vonat, akkor a jegy kb. hová, melyik szekcióba szól. Hogy ne mássz előre hiába, mert bejön a vonat és kiderül, hogy a Te ülésed a végén van.
Mondjuk, ez is egy olyan dolog, ami kevésbe kerülne, mégse.

Kedden annyira elfáradtunk, hogy szerdán egész nap otthon pihentünk, délután mentünk kicsit vásárolni egy bevásárlóparkba.
Csütörtökön voltunk egy üveggyárban Hergiswilben, ahol lehetett nézni, ahogy készítik az üvegcuccokat. Mentünk hegynek fel, hegynek le, ott is, ahol Svájcot megalapították.
Az egy ilyen... hát, egy mező tulajdonképpen.
A tó partján, amiről az előbb már beszéltem. Vierwaldstätter See a neve, ha jól tévedek.
Ennek a nagyontúloldalán fekszik Luzern .
Vettünk svájcos pólót, bicskát meg kötényt. Ajándékba.

Pénteken Basel melletti IKEÁ-ba mentünk. Meg a már szokásos kisrutin.

Szombaton a főváros, Bern következett.
Itt van egy csomó fotó a városról , csodálatos.
A város jelképe a címerében is található medve. Ennek örömére van az Óvárosnál egy szép kis gödör, ahol pár barnamedve él és körbe lehet járni a gödröt, mint a Capellában felül, a korlát mentén az alant fekvő színpadot.
Beérve a sétálóutcák gyomrába az első látványosság rögtön a 4 tagú Cifra cigány zenekar volt (from Hungary), akik perselyüket kitüntetett pozícióba helyezve húzták a nótát.
Bern után elmentünk egy olyan helyre, ami nálunk legfeljebb akkor nézne így ki, ha tájvédelmi körzet lenne...bekamerázva.
Ott viszont besétálsz ebbe a ritkás erdőbe, régen idezuhant sziklák közé egy olyan kék vizű tóval, amilyen kék szerintem még a digitálisban sem létezik...Egyébként ez a hely pisztráng-tenyészet, teli medencékkel.

Vasárnap meg...vasárnap meg szomorkodás volt, a reptéren kis idegesség, aztán sírás.
Utána alig hogy felszálltunk, bemondta a sofőr, hogy a következő megálló kényszerleszállás lesz, méghozzá Zürichben , ami egyátlán nem szerepelt a terveink között.
Nagyon féltem, de a két pasi-személyzet arcán láttam, hogy nevetgéltek egymás közt, a függöny mögött, gondoltam, akkor nem lehet nagy baj, de aztán kijött a fülkéből a sofőr is.
Már ő sem mert odanézni, vagy mi...? Nem tudtan mire vélni.
Szóval, féltem, belül.
Még akkor is Zürichben a kifutón álltunk, nyitott ajtókkal, tépett be a szél, mikor már öt perc múlva meg kellett volna érkezni Pestre.
Két órát késtünk.

Apu jött értem kocsival.
Hazafelé még bementünk az Intersparba, mert nem volt otthon kenyér meg ásványvíz, felvágott meg még pár apróság.
Érted...