Azt még nem is meséltem, hogy múltkor, decemberben megyek, lóbálom magam, mint Picur az iskolatáskáját és egyszercsak a Libriben azt látom, hogy a fizetős neten valaki monitorjára épp a blogom feszül. Ezmilyenmár. (tökjó érzés egyébként)
Ma pedig...már második éjjel nem aludtam egy szemet sem. Leginkább a Hold meg Mr. Szilveszter (nem Stallone, bár, hunyorítva azért felfedezhető némi kontúrbéli egyezés) körül forgolódó gondolataim miatt.Sőt, a múlt hajnalban még interaktíve is voltunk. Újszülöttmacska-szemmel hunyorogtam a telefon kijelzőjére. Hajnali kettőkor basszus! Meg háromkor, meg négykor, vagy mikor...
És...éreztem én, hogy megbántottam azzal a visszautasítással, ott a bazinagy Újév első ágyjelenetében, de az eléggé kisvárosi történet lett volna, hogy csak azért csináljuk, mert épp ott vagyunk mindketten és mindkettőnké épp szabad...

De hát bassza meg - moziba, sétálni, enni sem akkor megy az ember, amikor épp nincs kedve...Arról nem is beszélve, hogy ha látsz egy zárt ajtót: bekopogsz. Ha nálad a kulcs, kinyitod. De ha már be van rúgva az ajtó és szétforgácsolódott az ajtófélfa is, akkor ugye már nem rúgod be az ajtót...?

Ma, hajnal óta, próbáltam menteni a menthetőt, de mintmár írtam: nem egy ritmusra ketyeg a micsodánk. Most én szeretném (megint csak nem egészen azt és nem egészen úgy, hanem...szerintem jobbat-jobban), de mostmár Ő válaszolta az elutasítót. És hogy jobb is így, hogy nem történt semmi.
Pedig...már...mostmár tényleg eljutottam odáig, hogy szerettem volna elvinni Őt Meseországba.
Épp időben kaptam egy brutálisan nagy merci csokoládékollekciót. És, kérem, én egy hős vagyok.
Nem, nem bontottam ki, hogy ezzel kenegessem szerelmi bánatomat. Hanem bejelentkeztem manikűröshöz. Ez egy furcsa franciás szó arra, hogy "léleksebész".

Ilyen csodaszép még sosem volt/lett a kezem szerintem. Kaptam kézmasszázst, meg minden huncutságot, ami kényezteti. Most nagyjából a Cote d'Or 85%-os csokoládéjának mennyei, mélybarna színéhez hasonlít a körömlakk, amit hosszasan válogattunk a külön, manikűrszalonok részére gyártott Guerlain apró üvegek közül.
A fenébe...ilyen csokit ettünk Nála is. Naranccsal bolondítottat.
Most mit mondjak...?
Megint valaki fordított egy picit a mellkasomba fúródott tőr pengéjén. De az én hibám, egyedül.
Házhoz mentem érte.